3. Last night.........

                " Aki éjjel legény, legyen az nappal is."

Micsoda baromság! Ez a mondás is ékes példája azoknak, amik jól hangzanak, de a valóságban nem állják meg a helyüket. A valóságban ez így van: " Aki éjjel legény, az egész nap alszik." vagy " Aki nappal legény, az nem volt ott az éjjel.". Szerintem ezt mindenki így látja, akinek már volt része egy kiadós bulizásban! 

  Arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Nem valami kellemes érzés! Éppen megfordulnék, mikor.............. Hoppá! Valaki fekszik mellettem, de nem látom a fejét és halvány fogalmam sincs, hogy ki az. Rúgtam már be párszor, de a tegnapi nagyon durva volt. Szinte minden kiesett a tegnap estéből. Általában idővel minden eszembe jut, de én szeretem az egyszerűbb megoldásokat. Úgyhogy fel kell hívnom az emlékezetemet, Jessyt. Elindultam a nappaliba, hogy a 'nem tudom a nevét' pasi ne hallja a beszélgetést.
Hála az égnek Jessy felvette.-
- Szia Jessy.
- Szia. Na, mesélj!
- Szívesen mesélnék, de előbb neked kéne.
- Te már megint nem emlékszel semmire?
- Én úgy fogalmaznék, hogy kevés dologra emlékszek.
- Meddig emlékszel?
- Az utolsó emlékem, hogy beülünk a kocsiba a koncert után, de addig sem tiszta minden.
- Mivel én korán leléptem így nem hiszem, hogy sok újat tudnék mondani. De eléggé összemelegedtél Adammel.
- Adammel?!
- Igen.
- Mármint azzal az Adammel?
- Nem emlékszel? -elindultam a konyhába, remélve, hogy Viki csinált kávét.-
- Lehet, hogy ő van itt? Mert itt van egy pasi az ágyamba, de nem látom mert a takaró a fején van. Eddig nem is voltam olyan kíváncsi, de most már eléggé az vagyok! Csak az a baj, hogy nem igazán emlé..................... - és akkor megláttam a tortát a pulton és minden emlékem hirtelen visszatért!-
- Mi történt Elly?
- Szent ég! Emlékszek! Hogy felejthettem el ilyet?! Oh anyám! - leültem az asztalhoz.-
- Történt valami érdekes, amiről tudnom kéne?
- Mire gondolsz az alatt, hogy 'érdekes'?
- ARRA gondolok!
- Ja, az nem volt!
- Neki volt problémája?
- Nem.
- Akkor neked?!
- Nem!
- Akkor meg?
- Nem vagyok lotyó! Csak ettünk, lefürödtünk és aludtunk. És megígértem, hogy ma elviszem őt és Tommyt várost nézni.
- Ő Adam Lambert!
- De én nem vagyok lotyó!...........Még Adam Lambertnek sem!!! Olyannak ismersz engem?
- Nem, de azért........
- Nincs, "de azért"!! Ha kivárja akkor megéri időt szánni rá. Ha nem, akkor mindegy.
- Te mekkora gyökér vagy!
- Bocs, hogy hiszek még Rómeóban és Júliában!
- Nem veszel észre egy kis problémát?
- Mit?
- Rómeó és Júlia..... MEGHALT!!!!!
- Nem az a lényeg!
- Egy nap után összeházasodtak!
- Pont ez a lényeg! Ők már egy nap után érezték, hogy egymásnak születtek! Nekem nem elég egy nap!
- Hát Júlia közlöm veled, hogy egy balfasz vagy ha menni hagyod!
- Hát, drága dajkám, ha szeret akkor vár rám eme ifjú, ki lángoló szerelmét ajánlja nekem!
- Istenem! Ekkora nyomorékot! Valami eget rengető szörnyűséget kellett elkövetnem előző életemben, hogy veled verjen a sors!!!
- Te is tudod, isten nem bottal ver.
- Hanem Ellyvel!!
- Pontosan. Na, most megújult emlékezettel nekiállok reggelit csinálni.
- Hát jó. De azt tudod, hogy ez már elvi alapon kapcsolatnak számít! Tudod, az 'Így jártam anyátokkal'-ból Barney érvei ( csak átfordítva férfiakra ):
       A pasik olyanok mint a szörnyecskék:
1. Ne engedd, hogy víz érje! ( ne fürödjön nálad!)
2. Ne adj neki enni éjfél után! ( ne reggelizz vele!)
3. Ne érje napfény! ( ne találkozzatok világosban!)
Szóval kedves Júliám ez nekem egészen kapcsolatszagú!!!
- Hagyd! Ezzel csak egy probléma van.
- Mi?
- Van valami, amit a párok csinálnak és mi nem. De vigyázz! Nehogy megerőltesd azt, ami a fejedben van és te agynak nevezed!
- Jó nagy köcsög vagy! Ugye tudod?
- Mondtátok már egy párszor.
- Én a helyeben kezdeném azt hinni, hogy van valami valóságalapja annak, amit ennyiszer mondanak!
- Én nem hiszek mások véleményének! Ezt már tudhatnád.
- Tudod, még reménykedhetek!
- Esélyed sincs! Mit szólsz egy vacsihoz?
- Hol?
- Nálam. A nagycsapat meg Adam és Tommy.
- Biztos jó ötlet rájuk szabadítani a csapatot? Hazáig futnak tőlünk!!!
- Nem is! Sokkal jobb fejek mint ahogy gondolnád!
- Hát, igen. Ha veled akar lenni akkor bírnia kell a strapát!
- Hát nem?! Még jó hogy!
- Amúgy nekem jó a vacsi. És Viki hazaért már?
- Mért? Viki nincs itt?
- Anyám!! Ott van, vagy nincs?
- Várj. - bementem Viki szobájába, de sehol senki.- Nincs.
- Akkor még a pasinál van, akit felszedett.
- Erre nem emlékszek.
- Nem csoda. Az a csoda, hogy nem a detoxba kötöttél ki!
- Nem is voltam olyan részeg!
- Jah......nem is. Köhöm öhömh....
- Vagy igen?
- Igen. De nem baj! Úgy kell azt!
- Na ez a beszéd! Akkor jó neked úgy 8-9 felé?
- Tárazz be rendesen piából! Mert te is tudod mi lesz, ha mind az öt partyállat beindul!
- Tudom ááám!!
- Tudod?!
- Tudom ám!!! Bizony!
- Akkor este dumálunk!
- Okés.
- Szia.
- Szia. De még mesélsz! Jó?
- Rendben van. -letettem és visszamentem a konyhába. Mindenek előtt elindítottam a kávéfőzőt, aztán a hűtőből előhalásztam a bacont és a tojást. Nem tartom valószínűnek, hogy Adam nagyon finnyás lenne. És ki nem szereti a tojást szalonnával és pirítóssal?  De ha ő nem, az már nem az én problémám. Szerintem nagyon is jófej vagyok, hogy csinálok reggelit. De minden előtt emberi formába szedem magam. Mivel nem akartam a szekrényemmel zörögni, így a szárítóról lekaptam az egyik rövidgatyám és a fehér trikómat. Mikor bementem a fürdőbe, mi volt ott? Bármit mondanak Adamről, ő egy igazi pasi! Képtelen megtalálni a szennyestartót, még ha az ott van tőle egy lépésre. Miután összeszedtem a ruhákat, megpróbáltam kifésülni a hajam, ami nem olyan egyszerű! A szempillaspirálon kívül nem teszek fel más sminket. Minek? Felesleges.
   Teljesen felfrissülve nekiálltam reggelit csinálni. Már a szalonna illatától is csorog a nyálam. De úgy látszik nem csak nekem. Adam trikóban és alsógatyában jelent meg a konyhában.
- Szép, jó reggelt, álomszuszék!
- Neked is. -fogta a fejt.-
- Kemény a másnap, mi?
- Az.
- Kérsz egy Aspirint?
- Az igazán jól jönne!
- Egy pillanat. Addig ülj le. Csináltam kávét.
- Megvárom itt. - mondta és megölelt hátulról, amég a tűzhely mellett álltam.-
- Ez mi akar lenni?
- Én ölelésnek hívom. Amúgy neked komolyan rózsaszín a szobád?
- Igen. És rózsaszín bolyhos párnáim vannak.
- Már értem a gyerekesség dolgot.
- Mondtam, ha megismersz akkor rájössz, de én igazából Disney hercegnő vagyok!
- Igazad van! A két dolog nem ugyanaz!
- És nem azt beszéltük meg, hogy lassítunk? Hogy először csak barátok leszünk?
- Láttad már a Barátság extrákkal című filmet?
- Hülye vagy! Na! Gyerünk, engedj el!
- A szabadságnak ára van.
- Mi?
- Egy csók.
- És akkor leállsz?
- Garancia nincs!
- Ha bárki meglátna minket együtt, tudod milyen pletykaáradatot indítanánk?
- Ki a fenét érdekel?
- Engem.
- Szóval, zavarna ha velem látnának?
- Nem ezt mondtam, csak nem szeretem ha pletykálnak rólam. De ettől még elviszlek várost nézni.
- És abból nem lesz pletyka?
- Ez már az én döntésem, úgyhogy ha lesz is belőle akkor csak magamat hibáztathatom.
- Ugye, soha nem fogom megérteni a logikád.
- Nem tartom valószínűnek.
- Akkor megkapom a csókom?
- Egyezzünk meg. Reggeli után megkapod.
- Áll az alku. -elengedett és leült az asztalhoz, végre nekiállhattam a pirítóst is megcsinálni. Én imádok sütni, főzni, de be kell valljam ez az a kaja, amit lehetetlen elrontani és gyors is. Már kopognak a szemeim az éhségtől!-
- Adam, tükörtojás vagy rántotta? Milyet kérsz?
- Amilyet te eszel.
- Akkor tükörtojás.
- Tökéletes.
- Kérsz rá borsot vagy pirospaprikát?
- Nem.
- Akkor mindjárt kész is van. - miután kész lett, a két tányért egyensúlyozva a kezemben, lassan, de biztosan eljutottam az asztalig. Leültem és pár másodperc gyönyörködés után nekiestem a reggelinek.- Üdítőt?
- Köszi, kérek.
- Kóla vagy narancslé?
- Kóla.
- Na azért.
- Ezt meg, hogy érted?
- Ha a válaszod nem kóla lett volna, akkor istenkáromló lennél!
- Igen?
- Igen. A kóla mindenek felett!
- Egyetértek! -két poharat szedtem elő és öntöttem magunknak kólát.-
- Tessék.
- Te, Elly!
- Igen?
- Ez rohadt jó!
- Köszi. De egy tükörtojást nem is lehet elrontani.
- Csak hiszed! Nem ettél még az enyémből!
- Hát ezzel a felkonferálással nem is biztos, hogy megpályáznám.
- Jobban jársz! De ezzel szemben isteni szendvicseket tudok gyártani!
- Hmm... az is valami!
- Majd valamikor csinálok neked is!
- Vigyázz, mert szavadon foglak!
- Csak nyugodtan.
- Na a reggeli után összeszedjük Tommyt meg Dettit és szétnézünk a városban. Okés?
- Remek! Mondtad, hogy van pár férfi cuccod.
- Aha.
- Nem adnál kölcsön valamit? Mert az enyém eléggé megviselt!
- A tegnapi este után nem is csodálom! Be kell valljam, hogy volt egy kis emlék-szünetem.
- Emlék-...mid???
- Azt hittem, hogy nem emlékszek, de aztán minden beugrott. Nem emlékeztem arra, hogy te vagy mellettem az ágyban és felhívtam Jessyt, hogy mesélje el a tegnapot. Aztán megláttam a tortát és minden a helyére került a fejemben.
- Ennek örülök! Furán érezném magam, ha nem emlékeznél rám. És kicsit betenne az egómnak is!
- Mért ki vagy te? - kérdeztem egy 'please bitch' fejjel.-
- Te nem tudod?!
- Nem olyan jó a memóriám!
- Igen? Akkor ha lenyelted azt a falatot emlékeztetlek rá! -felállt és odaállt velem szembe a szék elé.-
- És Mi van ha hirtelen eszembe jut?
- Akkor is.....- odahajolt és megcsókolt.-
- Hmm..... te George vagy?
- Nem, de te úgy szólítasz ahogy akarsz! - ült vissza a székére nevetve.-
- Hát, jó. George.
- Te nem vagy teljesen normális!
- Soha sem mondtam! Amúgy, viccen kívül így foglak hívni, mert akkor még ha valaki azt is hiszi, hogy tényleg te vagy az, akkor is mondhatjuk, hogy te George vagy és nem Adam! Mit szólsz?
- Nem nagyon értem.
- A rajongókkal majd jópofizol az utolsó pár napban és akkor addig én kisajátítalak. Ez a tervem.
- Szerintem nem túl nagy az esély arra, hogy nem ismernek fel!
- Ne becsülj alá engem!
- Téged?
- Igen, én leszek a stylist-od amég itt vagy. Rád se fognak ismerni!
- Kíváncsian várom. - én már befejeztem az evést és láttam, hogy Adam sem eszik már.-
- Végeztél?
- Igen. Egy falat sem fér belém!
- Van ma estére valami programod?
- Nincs. Most egy kis pihenőnk van. Csak Szerdán lesznek interjúk.
- Akkor addig csak az enyém vagy!
- De irigy vagy! Kisajátítasz?
- Igen kisajátítalak, de nem is vagyok irigy!
- Ó dehogynem!
- Nem is. - megint átölelt és már éppen próbálkozott volna a folytatással mikor én finoman jeleztem neki, ( azaz egy közepes lökéssel odébbtoltam ) hogy 'most ne!'.- Te, ezt most hagyd abba!
- De miért?
- Csak mert! Nincs kedvem.
- Van valami bajod velem? Mert akkor legyél szíves most elmondani!
- Veled mi van?! Szerinted ha valami bajom lenne veled, akkor reggelit csinálnék, megcsókolnálak, megölelnélek és veled tölteném a napot. Logikus, tényleg! - sarkonfordultam és kimentem a konyhából. Besétáltam a hálószobába és elfeküdtem az ágyon. Hallottam, hogy Adam is jön utánam.-
- Most meg mi a bajod?
- Mérges vagyok.
- És megmondanád, hogy miért? Nem téged utasítanak el folyton!
- De engem próbálnak folyamatosan lefektetni és nekem ez nem tettszik.
- Én tehetek arról, hogy már attól elvesztem a fejem ha meglátlak?
- Nem. De ne mondj cukiságokat mert még a végén én foglak megerőszakolni!
- Te? Engem? Hát az nem menne!!
- Mért?
- Képtelenség, hogy megerőszakolj, mert hagynám magam és az már nem az.
- Óóó, de hülye vagy! Istenem!!! - odafeküdt mellém és mind a ketten vihogtunk mint akiknek elmentek otthonról.- Na most kitaláljuk, hogy mit fogsz felvenni aztán fogjuk magunkat és elmegyünk Dettiért meg Tommyért. Rendben?
- Tökéletes.
- De ezúttal nem én szolgáltatom a ruhát.
- Hát ki?!
- Az egyik legjobb haverom Bende itt lakik a fölöttünk lévő emeleten. Iszonyat nagy arc a srác és nagy rajongód is. És biztos, hogy kölcsön ad pár göncöt amég itt vagy.
- Biztos, hogy jó ötlet ez?
- Igen és így legalább van alkalmam meghívni  vacsira. - Adam csak értetlenül nézett.- Áthívom a "nagy csapatot" vacsorázni. Rég gyűltünk már össze. Tudod, olyan evős, ivós, felelsz vagy merszezős, ökörködős este.
- Jó is az! És mi is hivatalosak vagyunk erre az estére?
- Hát hogy a viharba ne? Ti lesztek a díszvendégek! Na felhívom Bendét, hogy otthon van-e. - bementem a konyhába a telefonomért és kikerestem Bende számát ez alatt magyaráztam Adamnek.- Tudod Bendének nagyon jó cuccai vannak mert divattervező lesz és nagyon ért hozzá. Nekem is csinált egy ruhát szülinapomra. Imádom azt a ruhát! És tök egyedi, az enyém az egyetlen darab.
- Tényleg? Az fasza. Hát mivel a szállodába kicsit se akarok visszamenni, így azthiszem ez lesz a legjobb ötelet.
- Még jóhogy! Na most pszt...... kicsöng. - Adam egy bólintással jelezte, hogy felfogta.-
- Szia kislány! - szólalt meg Bende a vonal másik végén.-
- Szia nagyfiú!
- Jaj, anyukám olyan büszke voltam rád a koncerten! Szenesékkel voltam és ott kiabáltam, hogy az én barinőm rázza magát a színpadon! Szuper volt.
- Szenes is ott volt?!
- Bizony ám!
- Szent ég! És most nem balhézott?
- Nem most kivételesen kihagyta! Na de mond, miért keresel?
- Bende, tudod én nem szoktam szívességet kérni ha nem vészhelyzet, de....
- De ez most az. Ugye ezt akarod mondani?
- Igen.
- Na mi az a vészhelyzet, amin csak Bende-papa segíthet?
- Hát ezt személyesen jobb lenne megbeszélni. Felmehetek?
- Persze.
- És ha nem baj akkor jönne velem valaki.
- Ki?
- Nem ismered, majd fent bemutatom.
- Rendicsek. Várlak babám és a titkos vendégedet is.
- Szeretés van!!
- Neked is! Siess!
- Rendben. Szia.
- Szia. -leraktam és hatalmas mosollyal fordultam Adamhez.-
- Mehetűűűnk!
- És én addig mit vegyek fel?
- Hmm... ott a gatyád, én meg adok egy pulcsit addig.
- Oké. - a fiókomból előrángattam egy hatalmas pulcsit és hozzávágtam Adamhez.-
- Nesze!
- Köszi.
- Van mit! - kiabáltam röhögve miközben mentem a szárítóhoz, hogy lerángassam róla a farmerem. Viki és én mindig csak egy dolgon vitatkozunk a háztartásban és az a ruhahajtogatás. Ez az a munka amit egyikünk se szeret csinálni. Ebből fakad, hogy nem is sűrűn csináljuk, inkább vasalunk! Borzasztóan utálom a frissen mosott farmert, mert összemegy és alig tudom magamra ráncigálni. Leültem a kanapéra, hogy valahogy magamra varázsoljam. A combom közepéig nincs is semmi gond, de ez a simulós farmer olyan mintha ragasztóval kenték volna be a belsejét! Hanyatt fekszek a kanapén és megpróbálom a seggemre cibálni a gatyát. Bárhogy is ellenkezett akkor is megcsináltam, felültem és.................... Adam az ajtófélfának dőlve vigyorog mint egy vadalma.-
- Én kész vagyok.
- Mostmár én is.
- Azt én is láttam.
- Szeretnél beszólni? -néztem rá csöppet agresszívan.-
- Nem.
- Jól teszed.
- Én is így látom.
- Na mennyünk. -még az ajtóba rányomtam egy szemüveget Adam fejére és rátúztam a kapucnit.- Ez így jó lesz! - elindultunk a lépcső felé.-
- Mért nem liftel megyünk? Itt van két lépésre.
- Nincs az az isten, hogy én betegyem oda a lábam! Nem bírom a liftezést!
- Oké. - mentünk fölfelé és összefutottunk azzal az emberrel, akivel senki nem szeret találkozni, aki siet. Aki megkérdezi még azt is, hogy mit ettél vacsira, aki elmondja, hogy mit csinált........... egy hétre visszamenőleg.-
- Jaaaj, szia Ellykém!! De régen láttalak már!
- Csókolom Juli néni. De hiszen csak tegnap előtt volt! - és nem olyan könyörületes, hogy hagy elmenni maga mellett. Neeeem, megsimogatja a karod, ezzel jelezve, hogy: "Nem mozdulj! Még nem fejeztem be!"-
- De rég volt már az, ha mondom! Na és ki ez a csinos fiatalember veled?
- Ő egy ismerősöm, Adam.
- Otthonról?
- Nem igazán. Csak nem rég ismerem, de már most olyan mintha jó ideje ismernénk egymást. Most épp megyünk Bendéhez.
- A kis varró-fiúhoz?
- Divattervező, Juli néni.
- Egyre megy. Az én időmben a nők varrtak, a férfiak azt se tudták mi az, hogy tű megy cérna!
- Igen, Juli néni. De nekünk most mennünk kell! - segélykérő pillantást vetettem Adamre, de ő csak vigyorgott. Ha azt nem is értette, hogy mit beszélünk, a hangsúlyomból levette, hogy nem repesek az örömtől.-
- Aranyoskám a mai fiatalok mindenhova szaladnak, csak úgy elsuhan az idő majd a ti fejetek felett is.
- Igen, Juli néni biztos, de nekünk............
- Na jó, jó mennyetek. Nem tartalak fel benneteket! - épp itt volt az ideje. Huhhh....- Szisztok.
- Csókolom! - miután Juli néni befordult a sarkon Adamhez fordultam.- Szent ég!
- Ő ki volt? - kérdezte Adam-
- Juli néni. A karbantartó bácsi felesége. Úgy érzi kötelessége mindenkiről, mindent tudni és mindezt elraktározni a fejébe.
- És miről beszélt? Láttam, hogy nagyon nézett engem.
- Csak azt mondta, hogy milyen csinos fiatalember vagy!
- Kedves néni.
- Az.... kedvesnek kedves, de el sem tudom képzelni, hogy hol vesz levegőt! Folyton jár a szája. Na, induljunk mielőtt eszébe jut még valami és visszajön! - indultam el futva a lépcsőn. Adamet jól lehagytam és a lépcső tetején örömtáncot jártam némi hozzátartozó hanghatással.- Én vagyok a gyorsabb, lassú vagy Hahaha!
- Ez már tegnap kiderült. És nem jó öröm a káröröm!
- Ezt azok mondják, akik vesztettek! - Adam még csak a lépcső felénél járt, hallottam egy ajtónyitódást. Hirtelen Bende jelent meg. Viszonylag magas, nem olyan vézna srác, kicsit hosszabb göndör hajjal. Szerinte göndör, de én csak egy nagy, barna kócnak látom. Farmer és kockás ing volt rajta.-
- Na hol a titkos vendéged? Már izgatottan várom!
- Mindjárt! - visszakiabáltam miközben a lépcső felé rohantam, hogy megállítsam Adamet.- Még ne gyere ki a fal mögül!
- Okés, de miért?
- Mert felkonferállak.
- Szóval amerikai?
- De az ám! Le fog esni az állad Cukorfalat!
- Na erre kíváncsi vagyok!
- Itt jön az egyetlen és utánozhatatlan........ - a kezemmel kalimpáltam Adamnek, hogy jöhet.- Aaaaaaadam Laaambeeert!!!
- Oké Elly. Leesett az állam!
- Adam ő itt Bende, az én nyomi haverkám! Bende...........hát azthiszem őt nem kell bemutatnom neked. Akkor behívsz minket vagy itt állunk estig?
- Ja, gyertek. - Bende szinte transzban volt. Pedig meg kéne szoknia a híres emberek jelenlétét, olyan jók a ruhái, hogy az döbbenet!.- Hatalmas öröm megismerni Mr. Lambert!
- Ugyan, hívj csak Adamnek!
- Oké...Adam. - Bende úgy nézett rám mintha azt mondaná, hogy: Miért csak most szóltál?! Adamre tekintettel a beszélgetést angolul fojtattuk.-
- Szóval azért jöttünk, hogy Adam még nem szeretne visszamenni a szállodába és szeretnénk megkérdezni, hogy nem adnál kölcsön pár cuccot amég itt van?
- Hát hogyne! Egy álmom válik most valóra! -én gondoltam hozzáteszek egy poént magyarul.-
- Az hogy Adam Lambert levetkőzik a házadba??
- Én arra gondoltam, hogy Adam az én általam tervezett ruhában lesz, de ez sem egy utolsó szempont! - összemosolyogtunk és néztük Adamet, aki csak nézett ránk ártatlanul. Bendéből hirtelen előtört a stylist miközben leültünk a nappaliba.-
- Szóval Adam, akkor mire is gondoltál? Milyen cuccokra? Sportosabb, a városnézéshez vagy elegánsabb, hogy az emberek csak nézzenek?
- Hát.....én inkább valami teljesen átlagosra gondoltam, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Nem akarok feltűnést és Elly azt mondta, hogy még egy pár napig ki akar sajátítani.
- Ííííííígeeen?! Ohh Elly ő is felkerült végül a "Lepedő-listára"? - nézett kíváncsian Bende.-
- Neeem. Megbeszéltük, hogy még csak barátok vagyunk. Igaz Adam?
- Mi az a "Lepedő-lista"?
- Azoknak a pasiknak a listája akikkel Elly lefeküdt, vagy még a halála előtt le akar feküdni.
- Erről nem is meséltél.
- Nem is fogok! Legalábbis nem most! De mond meg neki, hogy csak barátok vagyunk.
-  Pontosan azok vagyunk és semmi több. Bármennyire is nehezemre esik, de megígértem neki.
- Jaj Adam, ne sajnáltasd már magad! Inkább örülnél, hogy nem vagyok egy lotyó! -Bende erre rám néz.-
- Köhömm hömm öhmm..... a franc! Valami a torkomon akadt. - Adam jót röhögött.-
- Hát..Elly ez mindent elárult.
- Nem. Azt el sem tudod képzelni, hogy miket tartogatok még a tarsolyomban.
- Hát azt én sem tudom, hogy miket szoktál dugdosni a táskáidba, amik akkorák mint egy bőrönd.
- Koncentráljunk most inkább Adamre. Ruha.
- Rendben, szóval valami átlagosat szeretnék, hogy ne ismerjenek fel.
- Igen. -helyeseltem.-
- Már van is pár ötletem! Farmer az biztos. És........ Elly te most menj a konyhába.
- Miért?!
- Mert ez meglepetés lesz.
- Igaza van Elly. Majd jól megleplek!
- Hát csak nehogy túlságosan meglepődjek!
- Ezt nem értem.
- Nem baj Adam, Bende érti.
- Ti tudjátok! -mondta Adam.-
- Bizony, úgyhogy Elly legyél szíves eltakarítani magad innen! -Bende megfordított és a konyha felé taszigált, én pedig engedelmesen leléptem.-
- Jó kanpartit! Remélem egy új Adamet kapok vissza a régi használt helyett!
- Jól gondold meg, hogy mit kérsz! - kiabált utánam Adam.-
- Úúúúú miért?
- Lehet, hogy az új Adam agresszívabb lesz mint a régi!
- Jaaaaj, te jóó ég, a végén még elkezdek félni! -nyávogtam a legcinikusabban ahogy csak tudtam.-
- Na mostmár csönd van! - Bende szemeiből csak úgy záporoztak a villámok. Kijött velem a konyhába és töltött nekem kávét.-
- Jó, jó, jó...........apuci! Csöndben maradok. -vágtam durcás fejet.-
- Már csak az kéne! Ha ilyen gyerekem lenne már rég fölkötöttem volna magam!
- Én is szeretlek! -kiabáltam utána mikor elindult. Utálok várakozni, ez a legfeleslegesebb dolog amit csinálni lehet! Csak ültem és vártam és vártam és ültem és vártam, már egy örökkévalóságnak éreztem az eltelt időt......................és akkor megjelent Bende és közölte, hogy megnézhetem Adamet és véleményt is kér. Bementem a nappaliba.-
- Na? -nézett rám Bende kérdően.-
- Bende ez egy hülye vicc?? -már éppen elkezdett volna méltatlankodni, mikor folytattam.- Hova rejtetted Adamet és ki ez a szexi pasi a nappalidba? - láttam rajtuk a megkönnyebbülést. Adamen egy sötét farmer, fekete V-nyakú póló és egy fekete bőrdzseki volt amin olyan szürke kapucni van mintha egy pulcsi lenne alatta. -
- Már azt hittem, hogy nem tettszik!!
- Hogy a viharba ne tettszene? Adam dögös vagy!
- Hát köszi, de ez nem csak az én érdemem. Bende ruhái nagyon jók. El se hiszem, hogy a cuccaid nagy részét te csináltad.
- Pedig igen.
- Nagyon tehetséges vagy!
- Köszönöm. Ez a legnagyobb dicséret, amit valaha mondtak nekem.
- Hogyhogy?
- Te már biztos nem egy divattervezővel dolgoztál együtt. Ezért ez már magában dicsőség, hogy felveszed, amit csináltam. A fősulin mi még álmodni sem merünk arról, hogy ilyen sztárok hordják a cuccainkat!
- Most jelzem, ha meglesz az első kollekciód, akkor én akarok lenni az első vevőd!
- Esélyed sincs! Az én lesek! - vágtam rá rögtön.-
- Ja, te is itt vagy? Már meg is feledkeztem rólad. Ki is vagy te, kicsilány?
- Az aki itt hagy! Szia. - elindultam az ajtó felé, mert éreztem, hogy rezeg a telefonom.-
- Na csak vicceltem! Gyere vissza!
- Nem megyek!
- Miért!
- Mert hívnak!
- Ja.
- De már amúgy is mennünk kell!
- Értettem. - Adam és Bende is elindult utánam. Én ránéztem a telefonomra és rögtön felvidultam mikor megláttam Lili cukorpofáját  a képernyőn. Természetesen azonnal felvettem.
- Szevasz asszony!
- Na csőő, te ribanc! - hát igen, nagyon szeretjük egymást. De ő az egyetlen olyan ember akivel úgy beszélhetünk csúnyán egymással, hogy egyikünk sem veszi rossznéven.-
- Na milyen a másnap.
- Nekem átlagos, de az a kérdés, hogy veled mi lett meg Adammal?! Volt egy kis ez meg az? Tudtak aludni a szomszédok?
- A szomszédjaim köszönik jól vannak!!!
- Szóval nem volt?
- Nem, de épp most megyünk Tommyért és Dettiért. Aztán várost nézünk. Este pedig összejön a nagycsapat!
- Iiiiigeeeeen?
- Iiigen. Ott a helyed! Veszek olyan jófajta kerítésszaggató-pálinkát, meg orosz vodkát aztán multikulturális leszek.
- Multikulturális? Ez mit takar?
- Itt Európa szívében, Magyarországon, én az amerikai-magyar, orosz vodkától úgy bebaszok mint az albán szamár és előhozom a mélyen rejtett nyelvtudásomat is. -eztb a nyelvtudást arra értettem, hogy ugye magyarul, angolul anyanyelvi szinten tudok, de tudok még oroszul, spanyolul és egy kicsit svédül.-
- Őőőő hát jó.....
- Aha.
- És nem is akart semmit tőled?
- Csak minden második másodpercben megerőszakol a szemével. Ha a Hősök-terén azt mondanám neki, hogy itt és most, akkor ő ott és akkor.
- Az jó.......
- De megbeszéltük, hogy előbb megismerjük egymást. Mielőtt még bármi lenne.
- Nem is mondtad, hogy elköltöztél?
- Mert nem költöztem el.
- Pedig meg mertem volna esküdni, hogy a 19. századból beszélsz!
- Most el tudom képzelni, hogy milyen troll-pofát vágsz!
- De még milyet!
- Na nekem mennem kell. Elfoglalt vagyok éppen! De szeretlek te rosszéletű!
- Elfoglalt, mi?! Na akkor szia, te ringyó!
- Cső! Nyomika. - letettem és utána megpróbáltam hívni Dettit, de csak a hangpostája volt elérhető. Aztán Adamékhez fordultam. - Adam nem tudtam elérni Dettit úgyhogy átmegyünk hozzá ha átöltöztem.
- Nekem oké! Te vagy a főnök. -vigyorgott rám mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy nálad van a cukorka.-
- Na ezt már szeretem hallani! Bende, köszönök neked mindent!
- Akinek meg kell köszönnie az én vagyok. -vágott Adam a szavamba.- Tényleg köszönöm!
- Ez tényleg a legkevesebb amit tehettem!
- Na jó fiúk! Hagyjátok ezt! Sietni kell! De ha gondoljátok akkor amég én öltözök addig ti csacsoghattok! Mindjárt jövök.
- Nekem rendben van. - én erre a végszóra elindultam le és már félúton eldöntöttem, hogy csak átveszem a pólóm és szerzek egy vékony kabátot. Most jóval hidegebb van mint tavaly ilyenkor! Emlékszek, hogy egy pólóba, rövidgatyába rohangásztunk a Margit-szigeten.
  Na miután bejutok a lakásba lekapom a fogasról a fekete bőrdzsekimet és a szobámba sietek vele. Szerintem a sima fekete trikó mellett döntök. Egyszerű, de nagyszerű! Visszamentem Adamhez és Bendéhez.
- Na hölgyeim. mi most indulunk! Bende köszi mégegyszer! És persze sok-sok szeretettel várlak este!
- Már alig várom! Vigyek valamit?
- Ha szereted a páleszt és a vodkát akkor nem kell semmi!
- Akkor este.
- Szia!
     Elindultunk Dettihez, de akkor még fogalmunk sem volt, hogy mire számítsunk! Pedig erre jobb lett volna felkészülni!

2. Sorry for partyrockin'!!!!!!!

A koncert vége előtt még volt egy szünet. A színfalak mögül visszatérve Adam egyenesen odasétált hozzám és egy darab papírt nyomott a kezembe, amin ez állt:

" Ha van kedvetek akkor jöhetnétek velünk az afterpartyra. Ha benne vagytok akkor a műsor után gyertek be az öltözőbe. Tudod, hogy merre van, de annál a lépcsőnél, ahol feljöttél lesz majd valaki, aki beenged titeket.

XOXO Adam " 

- Elly, én minden rosszat visszavonok amit valaha rólad mondtam! Szeretlek! - ölelt át Viki miután elolvasta.-

- Jó tudni, hogy rosszakat mondasz rólam! Én is szeretlek! Ja, és Detti, téged majd Tommy szeretne megismerni. Meséltem neki egy kicsit rólad.

- Miket mondtál rólam?! -ült ki a rémület az arcára.-

- Nyugi! Nem mondtam semmi olyat, ami nem lenne igaz!

- Ez nem nyugtat meg.

- Csönd legyen már!!! -csapkodott Viki.-

- Hát, ennek túl sok volt mára Adam Lambert! -súgta Lili a fülembe.-

- És még csak most kezdtük!

- Szent ég........ ha ezt megúszom szárazon akkor még ezen a héten megcsinálom az újévi fogadalmamat!
-  Pedig ma szerintem elég rendesen el leszünk ázva! De már kíváncsi vagyok rá! - Lili iszonyatosan fél a magasságtól és az volt az újévi fogadalma, hogy elmegy bungee jumpingolni. Amit mi több mint valószínű, hogy videón fogunk megörökíteni.-
- Úgy imádom, hogy ilyen együttérző  vagy!
- Tudod, hogy szeretlek, te kis nyomi!
- 'kis nyomi'?! Magasabb és idősebb vagyok nálad!
- Attól, hogy vén segg vagy, attól még lehetsz kis nyomi!!
- Na jó, én már nem értem a logikád!
- Jaj, Lilicica! Ez egyszerű! Elly úgy érti, hogy senki sem jobb nála semmiben, még az olyan egyértelmű tényekben sem mint a magasság. Az egója  És ebben a huszon-centis cipőben tényleg magasabb nálad egy picivel.
- Igen, Jessy. Ez így egy pontos meghatározás! - mondtam és közben egy percre sem vettem le a szemem Adamről.-
- Te totál belefejeltél ebbe a pasiba! Ugye?
- Nem is!
- De is!
- Nem! Csak......öhhmm.....hát, izé. Érted.
- Ez tényleg egy megalapozott válasz volt!
- Kötözködj csak!
- Ez nem kötözködés! Ez igaz! Csak nézz magadra.....
- Mért? Mit kéne látnom magamon?
- Hát, egy katasztrofálisan bárgyú vigyort és elfátyolosodott szemeket. Szóval nagyjából úgy nézel ki mint aki jó rendesen befüvezett.
- És honnan tudod, hogy nem vagyok beállva?
- Ismerlek. Mindig és mindenhol tudni akarsz magadról.
- Ha tényleg ismernél akkor tudnád, hogy nem vagyok 'belefejelve'!!!!
- Aha, oké! -nézett rám úgy, hogy csak az egyik szemöldökét húzta fel. Ez volt Jessy 'cinikus feje'.-
- Kimondhatatlanul utálom amikor így nézel!
- Azért csinálom! Nem adok nektek hat órát sem!
- Mi van a hat órával?!
- Nem adok hat órát sem nektek, hogy egymás szájába kössetek ki!
- Hülye vagy!
- Ha te mondod!
- Igen, én mondom!
- De ha nekem lesz igazam akkor jössz nekem egy egész üveg pezsgővel!
- Oké. - erre kezetráztunk és néztük tovább a koncertet.-

    Miután vége lett a koncertnek a lányokkal mentünk a lépcsőhöz, ahol az az öltönyös pasas várt minket.
- Heló, én Jack vagyok. Adam azt kérte, hogy kísérjelek titeket az öltözőbe. És had jegyezzem meg, hogy fantasztikus volt amit a színpadon műveltetek!
- Köszönjük. - elindultunk az öltözőbe. Rövidebb hezitálás után a kíváncsiság győzött és megkérdeztem.- Adam mindig ilyen jófej azzal akit a színpadra hív? Csak mert valahogy az ember nem igazán gondolna ilyen közvetlennek egy ilyen híres embert.
- Hogy jófej-e? Igen. De, hogy elmenne vele bulizni? Erre még nem volt példa!
- Oh.
- Őszinte leszek. Hallottam fél füllel, ahogy Adam éppen azt mondja, hogy valami olyan más benned, olyan érdekes!
- Igen?
- Tyuhúúú, Ellykém! - vigyorgott az arcomba Viki.-
- Nincs semmi 'tyuhúúú'! - néztem gorombán Vikire, aztán visszafordultam Jackhez.- Tényleg ezt mondta?
- Igen. Én is megdöbbentem, mert amióta vele dolgozom azóta nemigen hallottam, hogy ilyet mondott volna egy nőre.
- Hallod Elly, férfias vagy! - kezdett el vihogni Jessy.-
- Dugulj el!!! Kettőnk közül nem tőlem fél a fél baráti körünk!
- Azért félnek mert pudingok!
- Vagy te vagy csöppet agresszív!
- Még olyat se láttam aki agresszív!
- Ááá dehogy! - odaértünk az öltözőhöz és bekopogtunk.-
- Gyertek be! - az első dolog, amit megláttunk miután beléptünk az ajtón az Adam volt, ahogy az ingét gombolta éppen. Te jó.........ég! Eddig azt hittem, hogy Adam nem birizgálja a fantáziámat, de tévedtem!
- Viki. Leszel szíves most megismételni amit a folyosón mondtál!
- Bocsi, de abban sem vagyok teljesen biztos, hogy még élek, mert valahogy így nézhet ki a mennyország!
- Nem hibáztatlak! Én azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok vagy lány.
- Tényleg?
- Nem.
- Ti meg mit beszéltek? Fura ez a magyar nyelv! De amúgy tettszik. -nézett minket Adam vigyorogva.-
- Én is imádom ezt a nyelvet és amúgy nem beszéltünk semmi érdekesről.
- Ha te mondod! Tommy mindjárt visszajön és indulhatunk. Addig üljetek le nyugodtan! Kértek valamit inni?
- Köszönöm nem. - ültem le.-
- Mi sem. - abban a pillanatban, amikor éppen elhelyezkedtem az ajón berontott Tommy.-
- Hölgyeim, itt a fuvar.
- Detti el ne olvadj! - mondtam hangosan, magyarul.-
- Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom?
- Nem.
- Ja, bocsi! Elfelejtettem, hogy te máséra pályázol!
- Te köcsög! - vágtam a vállába ököllel.-
- Ez meg mi volt?! -nézett ránk Adam nagy szemekkel és meghökkent arccal.-
- Semmi, semmi csak azt bizonygatta, hogy valaki és én közöttem lesz valami. Pedig nem. És hozzátett még pár beszólást is. Lökött a csaj, ne figyeljetek rá!
- Ki tudja! Lehet a végén még igaza lesz!
- Miből gondolod? Azt se tudod, hogy kiről van szó!
- Nem tudom, de sejtek valamit.
- Na mit sejtesz?
- Az titok!
- Előttem nincsenek titkok.
- Szóval már tudod mi lesz a vége?
- Hát......azt nem mondtam, hogy tudom mi lesz a vége, de az biztos nem amit ő mondott!
- Ja, igazad van!  De ha mégis nekem lenne igazam tudod, hogy milyen vékonyak a falak, legyél tekintettel Vikire!!!
- Na, jó! Most már tényleg elhúzhattok a francba!
- Azt hiszem a barátnőid nagyon belemelegedtek a zaklatásodba.
- Köszi, hogy te is észrevetted! Már kezdtem azt hinni, hogy paranoiás vagyok! -Adam olyan édesen mosolygott ezen, hogy már majdnem az én lábaim is megadták magukat. De azért én még kitartottam! Nem szabad összejönnöm vele! Legalábbis úgy nem, hogy érezzek is iránta valamit! És pont ez a baj, hogy ő az a pasi akit szerintem tudnék szeretni, de a föld két ellentétes pontján élünk. Ez nem jönne össze. Tudom, hogy én pont a nem érzelgős fajtába tartozom, de pont ettől olyan nagy a kockázat. Mert sajnos, ami késik az nem múlik!.-
- Na, hölgyeim! Mehetünk?
- Hát persze! - elindultunk a színpaddal ellentétes irányba és valami hátsó kijáraton eljutottunk a kocsikig. Az egyikben ült Jessy, Lili, Lisa és L.P. A másikban pedig Viki, Detti, Tommy, Adam és én. Miután beültünk a kocsiba előkaptam a telefonom és posztoltam az Adam Lambert Hungary Facebook oldalán:
" Sziasztok glambertek!
 Adammel partyzás! <3 Eheem! Én voltam az a szerencsés akit Adam felhívott a színpadra. Ha kihevertem a másnapom akkor dobok fel  képeket! :$ <3 Most megyünk az afterpartyra, épp itt ül mellettem :$ muhahaha ;) Szép estét :) "
- Mit csinálsz?
- Írok Facebook-on a rajongói oldaladra.
- Majd ha lesz egy kis időnk, akkor nekem is megmutatod? Mert, ugye még pár napot itt maradunk Tommyval.
- Hát persze. Meg a videót is amit a szülinapodra küldtek.
- Azt már láttam.
- Igen?
- Igen. Nagyon kedves gesztus tőletek!
- Hát igen. Mi magyarok kedvesek vagyunk!
- De te nem is vagy magyar!
- Hát, a születésem szerint nem, de én magyarnak érzem magam! És a nagymamám is magyar. Nem is tudom, de valahogy jobban otthonomnak érzem ezt a helyet mint Los Angeles-t. -Adam már nem mondott erre semmit, mert odaértünk a bárhoz ahol az afterparty volt.
    Hangos zene hallatszott be a kocsiba és amikor kinyílt az ajtó vakuk kezdtek villogni és pár "Adam we love you!" sikoly is hallattszott. Adam előttem szállt ki a kocsiból, majd a kezét nyújtotta és kisegített. Mind bementünk és célba vettük a bárpultot. Bár a cél elérését nehezítette, hogy minden ember közös képet akart Adammel vagy beszélni vele. Végül sikeresen elértük a pultot és Tommy odafordult hozzánk.
- Mit isznak a hölgyek? -összenéztünk a lányokkal és szinte egyszerre válaszoltunk.-
- Tequilát! Mindig azzal indítjuk be a bulit.
- Kilenc tequilát kérnék. - mondta Tommy a pultosnak, akinek fél percig se tartott kitölteni a tequilákat.-
- Nyami! - vettem el a sótartót a pultról.-
- Te ennyire szereted a tequilát?
- Nem, Adam én nem szeretem a tequilát! Én  imádom!
- Nagy különbség, tényleg!
- Hát.......nem mindegy, hogy valamit szeretsz vagy imádsz!
- Miért nem?
- Csak mert.
- Na, jó! Igyunk!!! -koccintottunk és ezt a kört követte még pár. Időközben a társaság egy része eltűnt, de, hogy hova arról fogalmam sincs. Már csak Viki, Detti, Adam és Tommy volt ott.-
- Mivel itt vagytok Magyarországon így van valami ami kötelező!
- És mi lenne az?
- A pálinka!
- Hajrá! De aztán már elég lesz. Nem akarok nagyon szétesni.
- Haha. Ugye most  viccelsz?
- Miért? -az alkohol már éppen kezdi átvenni a hatalmat az agyam korlátozott felén, úgyhogy átkaroltam a nyakát, a hangzavar miatt olyan közel hajoltam, hogy a szám szinte hozzáért a füléhez és halkan magyarázni kezdtem neki.-
- Mert most velünk bulizol! És ma úgy be leszel állva mint a gerely! Olyan jó magyarosan! Oké?
- Azt teszem amit mondasz!
- Na ez a beszéd! -most én fordultam a pultoshoz és a hangzavar miatt elég furán artikulálva és a kezeimen mutogatva jeleztem neki, hogy öt barackos mézes Fütyülőst kérek. Hirtelen kitaláltam, hogy legalább koccintani megtanítom őket.-
- Na, fiúk! Most megtanítalak titeket magyarul koccintani. Oké?
- Figyelünk.
- Mondjátok koccintáskor, hogy: EGÉSZSÉG! -hát ez marha jó! Bár az 'egészségből' valami 'eggesszsegg' lett. De, mi jó már, hogy tanítottam valamit Adamnek és Tommynak!
- Ez rohadt jó! - mondta Tommy miután mindenki pohara kiürült.-
- Szerintem pont itt az ideje táncolni! - pillogott ránk Viki.-
- Nekem nyolc. -pattantam le a bárszékről és indultam a tömeg felé egyik oldalamon Dettivel, a másikon meg Vikivel. Miután észrevettük, hogy a fiúk nincsenek a közvetlen közelbe mind a hárman csábosan hátranéztünk és odaszóltam nekik.- Hát, ti nem jöttök?
- Egy perc és ott vagyunk.
- Csak nem csúsztok már most szét?
- Ne is reménykedj, hogy ilyen könnyen lerázol! -termett ott hirtelen mögöttem Adam.- Na, akkor táncolunk?
- Hát, hogyne! - elvegyültünk a tömegbe. Dettiéknek nagyon jól sikerült mert még mi sem találtuk őket. Egy ideig Viki velem és Adammel táncolt. Aztán ő is eltűnt. Úgy látszik nem telt sok időbe még talált magának egy helyes csávót, engem pedig ott hagyott kettesben Adammel. Adam pont úgy táncol ahogy azt az ember elképzeli. Szorosan magához ölel és ő akar irányítani. Olyan tipikus pasis viselkedés. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje táncolhattunk mikor megtaláltuk Jessyéket.-
- Elly, képzeld mit láttunk!
- Mit?
- Detti és Tommy ott smárolnak kinn a folyosón!
- Na ne má'!
- Ha Tommy akar valakit azt megszerzi! Főleg ha tálcán nyújtják át neki! -nézett rám Adam átszellemült vigyorral.- Tommy nem szeret vadászni! Ő inkább az a kapcsolatban lévős típus. De ha egyszer összejön neki valami, akkor részvétemet nyilvánítom a lakótársnak, mert egy darabig nem alszik!
- De rossz vagy!
- Én?!
- Igen te! Nagyon, nagyon rossz vagy!
- Szerintem pedig te vagy a rossz!
- Nem is! Én jó kislány vagyok!
- Vigyázz mert reped a plafon! - megjöttek Dettiék.-
- Detti a rúzsod kicsit elkenődött. - ijedten kezdte törölgetni a szája sarkát.- Nincs is rajtad rúzs te szerencsétlen! De ezzel elárultad magad.
- Te szemét. Nem árulhattam el semmit mert nem történt semmi sem!
- Jessy látott titeket.
- Basszus! Hogy?
- Mindegy. Nem akarunk lelépni innen? Olyan mehetnékem van.
- Hova mennénk? - nézett rám Jessy.- Nincs olyan hely Pesten ahol ne ismernék fel Adamet vagy Tommyt.
- Ez nem lényeges! Oda megyünk ahova csak akarunk! Az egész város a miénk. És nem akarok kötözködni, de ÉJSZAKA van!!!
- Te részeg vagy.
- És az ki érdekel?
- Én benne vagyok! Mutassatok meg mindent! -karolt át Adam.-
- Nem tudod mire vállalkozol Adam! - vetett egy utolsó kétségbeesett pillantást Jessy.-
- Ne aggódjatok! Sokkal durvább bulikban is volt már részem!
- Nem vagyok én abba olyan biztos. -hallottam Jessy hangját a hátunk mögül.-
     A hátsó kijáraton sikerült úgy kijutni, hogy senki se látott meg minket. Elindultunk a Duna felé.
- És most merre? És mit fogunk csinálni? És hol van Viki?
- Megyünk a játszótérre.
- Ott összetöritek magatokat.
- Dehogy is!
- És hol van Viki?
- Írt egy üzit, hogy lelép a csávóval, akivel táncolt, úgyhogy enyém a kecó egész éjjel. Amúgy meg túúúl sok az és!!! Találnunk kell egy éjjel-nappalit.
- Minek?
- Hááát.....kell nyalóka, Skitles és egy üveg Royal.
- Nekem meg sürgősen kell egy doboz cigi! - tette hozzá Tommy.-
- Te cigizel?!
- Nem. partydohányos vagyok.
- Partydohányos?
- Csak akkor cigizek, ha bulizok.
- Tudom, hogy mit jelent, de szerintem olyan felesleges! Úgy is telefújják füsttel a képed.
- Na látod, ez a jó benned!
- Mi?
- Nem jó, ha egy csaj cigizik.
- Hát nem. Én csak partyalkoholista vagyok.
- Party- mi?
- Csak akkor iszok, ha bulizok. Bár nem mindig iszok. Anélkül is jól lehet érezni magad. - Tommy kiröhögött és csak akkor vettük észre, hogy a többiek már kicsivel előttünk járnak. Adam pedig odakiáltott nekünk.-
- Gyerünk bébi! Gyertek már!
- Minek akarsz te még inni Elly?
- Minek akarsz az anyukám lenni? Már van egy otthon.
- Oké csinálj valami oltári baromságot! Egészségedre.
- Köszönöm.
- Tudod, én már álmos vagyok! Szerintem én hazamegyek.
- Ne már!!! Még csak most indul a buli.
- Nem. Ez már nem buli! Álmos vagyóóók!
- Oké. Akkor mi is megyünk..........haza.
- Nem. Ti csak bulizzatok! Nekem úgy is vizsgám lesz holnap és ki kell pihennem magam.
-De akkor hazakísérünk!
- Rendben. Úgy is útba esik.
- Ja. És nem hagyhatjuk, hogy egyedül kóborolj éjjel!
- Mert pont az vagyok, akit félteni kell!
- Ahamm.
- Te se hiszed el!
- Nem ám!!- hazakísértük Jessyt és az első éjjel-nappali felé vettük az irányt. Lili, Adam és Detti kint maradtak, csak Tommy és én mentünk be. A boltban épp Kinga volt műszakban.
- Szép estét! Csak így egyedül Kinga?
- Nem. Petivel vagyok csak átment a pizzériába megkérdezni, hogy fel tudnak-e váltani egy tízest. És ő? Veled van? -nézett Tommy után, aki hátrament körbenézni.-
- Nem.
- Idevalósi?
- Nem. És Detti már stoppolta.
- Kár. Amúgy hova mentek?
- Megyünk a játszótérre.
- Ó! Bulis este?
- Az ám! Adam Lambert koncert. Afterparty. Fuck yeeeeah!
- Már tudom!!! Eddig gondolkoztam, hogy honnan ismerős. Ő Adam gitárosa. Ugye?
- Shhhh...csönd már!
- Mért? Tud magyarul?
- Ja, nem. Erre nem gondoltam.
- De ugye ő az?
- Igen. Adam meg itt vár a bolt előtt Dettivel.
- Mocskos mázlista!
- Azt hittem, hogy nem fogod elhinni.
- Ismerlek, te partyállat! És Tommy itt van teljes életnagyságban. Szerintem ez elég bizonyíték.
- Ezt most bóknak veszem!
- Veheted elismerésnek is! Le a kalappal előtted! De azért vigyázz mielőtt még leütlek!
- Mindenképp. Na, de mostmár vásárolok is, mert Detti tényleg leüt! Van Skitles?
- Hogy ne lenne? Minden héten kifosztod a raktárból, így Peti folyamatosan rendeli.
- Nyami. Meg kell még nyalóka. És persze valami pia.
- De, ugye azt tudod, hogy tilos közterületen inni!
- Igen Kinga, tudom.
- Ja, akkor jó. -összeszedtem a cuccokat és Tommyt, aztán elköszöntem Kingától és leléptünk.-
- Mi tartott eddig?
- Dumáltam kicsit Kingával.
- Remek! Nekem meg már lerohad a lábam.
- Ha kényelmesebb cipőt vettél volna akkor nem fájna.
- Lapozzunk.
- Szerintem is. Ki kér nyalókát? -persze mindenki elvett egyet és tovább mentünk. Lassan kiértünk a játszótérre. Szerencsére a játszótértől nem messze van pár lámpa, így nem voltunk teljes sötétbe. Én a táskámban kezdtem kutatni a pia után, de ezzel egy időben nem ment valami jól az egyenesen járás. Mikor végre odaértünk letáboroztunk a fűben.-
- Hol a cigi? -bökött oldalba Tommy.-
- Szerintem azt elfelejtettem.
- Pont azt?
- Ja. De kaptál nyalókát és van Skitles.
- Na, jó.
- És én mit kapok? -nagyon csikizett amikor Adam a fülembe súgta.-
- Ha még egyszer így megcsikizel, akkor két pofont biztos!
- Milyen kis agresszív vagy!
- Arrwrrrrr....de még milyen!!!!
- Te dilis vagy!
- Te meg folyton kiröhögsz!
- Nem is.
- De.
- De azért nem haragszol ugye?
- Hát, lehet. - felálltam és a mászóka felé szaladtam a sötétbe. Hallottam, hogy Adam követ.- Hozd a vodkát is! Akkor talán kibékülhetünk!
- Vedd úgy, hogy ott van.
- De még nincs! Előbb meg kell találnod!
- Kérhetek segítséget?
- Vannak még ott egy páran!
- Segítetek?
- Azt se tudom, hogy én hol vagyok, nem azt, hogy Elly hol! -hallottam Lili hangját.- Detti meg Tommy itt egymásra borulva alkoholizálnak. Csak ti vagytok még ilyen vidámak.
- Oké, Elly. Játszunk! Mi a tét? Ha te nyersz, akkor........
- Akkor írsz nekem egy számot ami rajta lesz a következő lemezeden. És ha te nyersz, akkor......
- Kapok egy csókot. Áll az alku?
- Már kezdhetsz is azon gondolkozni, hogy mit írsz majd rólam! Mert úgy is én nyerek! -lehet, hogy egy csók múlik rajta és lehet, hogy nem lesz még egy ilyen esélyem, de akkor sem hagyom nyerni. Mert én mindig nyerek. -
- És amúgy mi a játék?
- Az egyikünknek el kell kapni a  másikat és elsőnek kell visszaérni a többiekhez. Értve?
- Felfogtam. De én nyerek.
- Cöhh.. -a játszótérnek ez a fele teljesen sötétbe volt. Bebújtam a csúszda alá és vártam amég Adam a közelbe nem ért. Mikor elég közel volt előugrottam és rácsaptam a kezére.- Megvagy!!!!!- eszeveszetten rohantam. Talán még életemben nem futottam így. Már láttam Tommy égnek álló szőke tincseit és már csak egy kicsi hiányzott, mikor a saját lábamban akkorát estem, hogy repültem vagy két métert. Hangos puffanással a fűbe csapódtam. Lili és Detti szakadtak a röhögéstől.
- Nyertem! És meghaltam.....auhhh! Köszi az együttérzést.
- Olyan voltál mint egy aszteroida. Csoda ha nem lesz itt egy kráter!
- Köszi.
- Te hogy tudsz még így futni?
- Hogy?
- Mire én eljutottam odáig, hogy megforduljak addigra te már itt puffantál.
- Hát ez van. Nyertem.
- Ez azt jelenti, hogy én nem kapok semmit?
- Azt a valamit ki kell érdemelni.
- Hogyan?
- Majd megtudod ha eljön az ideje.
- Elly, nem gond ha én szeretnék már hazamenni? Én kész vagyok, kakukk! -mondta Lili.-
- Hazakísérünk.
- Oké.
- Hát, akkor szerintem már én is megyek. - tette hozzá Detti.-
- Jó, csajok. Induljunk. -elindultunk Lili lakása felé és közben Lili, Detti meg én olyan csodaszép magyar nótákat énekeltünk mint az 'Utcára nyílik a kocsmaajtó...' ,ami harmadjára már úgy hangzott, hogy:' Kocsmára nyílik az utcaajtó..'. Csak egy csöppet néztek minket hülyének és Adamék úgy sem értették. De nekünk ez mindegy.
Odaértünk Lilihez, elköszöntünk és mentünk tovább Dettihez. Az ajtóban Detti a nézésével közölte, hogy szeretné felvinni Tommyt, szóval én mindent megteszek, hogy ebben segítségére legyek.
- Bejöttök inni valamit?
- Én szívesen innék egy kávét.
- Szerintem Adam és én még sétálunk egy kicsit. Igaz Adam? -miután a 'nemleges választ nem fogadok el' nézéssel néztem rá, felfogta, hogy miről van szó.-
- Persze, igen. Mi sétálni szeretnénk, de te nyugodtan igyál egy kávét.
- Biztos nem baj? -kérdezte Tommy egyszerre Adamet és Dettit.-
- Nekem nem! Van társaságom. -vágta rá Adam.-
- Én meg nem azért kérdeztem mert baj lenne.
- Hát akkor rendben. Majd találkozunk.
- Sziasztok. Jó "kávézást".
- Meg lesz. -vigyorgott Detti, mint egy vadalma. De ez érthető. Álmai pasia épp most megy fel a lakására.-
- Te ugye tudtad, hogy ez lesz? - vetettem Adamre gyanakvó pillantást.-
- Igen. Biztos voltam benne.
- Na és most mi legyen?
- Én, igazából szívesen meginnék egy kávét.
- Hát, nem messze lakok. Iszunk egyet?
- Ezer örömmel.
- Hát, azt le merem fogadni. - elindultunk a lakásomra.-
- Messze laksz?
- Részegen nem vagyok valami jó a távolságbecslésben, de nem vagyunk nagyon messze. Azt hiszem.
- Remélem azért hazatalálsz.
- Biztos. És a legrosszabb esetben is visszatalálunk Lilihez.
- Jók a kilátásaink!
- Ne kötözködj!
- Én nem kötözködök! Na add ide a kezed, nehogy eless. Hogy szedlek össze ha itt elkenődsz a betonon?
- Nem szoktam elesni. Csak akkor ha tudom, hogy valaki elkap. Mert a lányok azt mondták, hogy ha elesek nemcsak kiröhögnek, hanem lefotóznak és felrakják Napiszarra. Jófejek, vagy valami olyasmi.
- Abban biztos lehetsz, hogy én elkaplak!
- Ez édes tőled! De azért nem szándékozom elesni.
- Minden tőlem telhetőt megteszek. - sikeresen megtaláltam a lakást és miután egy kicsit elszerencsétlenkedtem a kulcsokkal, be is jutottunk. Lerúgtam a cipőimet az ajtó mellé.-
- Ez lenne a birodalmam. Érezd otthon magad.
- Nem valami olyasmit mondtál, hogy Vikivel laksz?
- De. De ez az én birodalmam, ő nem vállal annyi házimunkát mint én! Én mosok, főzök és takarítok. Bár a takarítás nem tartozik a kedvenceim közé, ezért Viki abban néha segít meg kivasalja a cuccokat. Ennyi.
- Igazi kis háziasszony vagy.
- Nem. De most felteszem a kávét. -mezítláb végigcsattogtam a nappali parkettáján és a konyha kövén és elindítottam a kávéfőzőt. Jó végre itthon lenni. És sürgősen át kell öltöznöm.
- Adam! -kiabáltam kifelé a konyhából.-
- Igen?
- Tervezed, hogy visszamész a szállodába?
- Miért?
- Mert akkor neked is keresek valami kaját.
- Nem gond, ha maradok?
- A legkevésbé sem! De megtennéd, hogy bekapcsolod a laptopot. Ott van az asztalon.
- Persze. -bementem a hálószobába és előrángattam a szekrényből az egyik rövidnadrágomat, ami szó szerint rövid. Dettinek az a véleménye, hogy az egy boxeralsó. Pedig nem az. Az egyik kedvenc pólómat szedtem elő. Egy hatalmas, rózsaszín, félvállas pólót, ami a combon közepéig ér.-
- Ahh.. így már sokkal kényelmesebb! Na nézzük meg, hogy mit eszünk.
- Valami édeset.
- Okés.
- Várj meg. -bevártam Adamet és a hűtő felé vettem az irányt. Nem sok minden volt most benne, de megakadt a szemem a gyümölcssalátán. Kivettem a pultra és én is felpattantam a kávéfőző mellé.-
- Kész a kávé!
- Fantasztikus.
- Akkor majd később esszük a gyümölcssalátát.
- Rendben és most kapok kávét?
- Tessék. Cukrot, tejet kérsz?
- Igen. -lemásztam a konyhapultról és a hűtőbe dugtam a fejem. Az egész hűtőt átkutattam, de a tej sehol. Mikor már feladtam volna, akkor veszem észre, hogy már ott van az asztalon, de, hogy hogy került oda arról fogalmam sincs.-
- Meg is van.
- Remek. -megittuk a kávét és a kanapéra telepedtünk. Én nekiestem a gépemnek és felmentem Facebookra, hogy bejelöljem a glamberteket, akikkel a metrón találkoztunk.-
- Neked van Facebook-od? Mert akkor ott tudnánk beszélgetni, majd ha visszamentek.
- Nincs. Vannak nagyon ijesztő emberek, akik miatt töröltem magam.
- Ha én minden olyan ember miatt törölném magam akkor már több százszor is törölhettem volna magam.
- És neked van Twittered?
- Nincs. Én a megszokások rabja vagyok. Először a Facebookra is olyan nehezen tudtak rábeszélni.
- Oh.....-kínos csönd.-
- Csináljunk neked egy olyan fiókot amiben csak velem beszélgetsz. Mit szólsz?
- Okés.
- Akkor a fedőneved.....
- Na, találj ki valamit.
- Mitchel....... Igen. Csak így simán. Mitchel. Erről nem gondol senki semmi különöset.
- Nekem rendben van.
-Akkor csináljuk. Név?
- Te is tudod.
- Születési idő?
- 1982.....
- Én is tudom.
- E-mail? Írd be te. -bepötyögte.-
- Neme?
- Férfi.
- Most az adatlap.
- Nem kell. Úgyis csak az üzenetek a lényeg.
- Akkor kész is a privát beszélgetési módszerünk.
-Kész ám. Bejelölted magad?
- Igen. És te majd lájkolod a képeimet.
- Természetes.
- Nincs kedved bemenni a hálóba tévézni és megenni a salátát?
- De van. -bementünk és én bevetettem magam a takaróm alá. Adam pedig befeküdt mellém. Alapesetben totál zavarban lettem volna, de a pia sokat segít. Határozottan oldja a feszültséget! Ahogy bekapcsoltuk a TV-t rájöttem, hogy vele nem tudok magyar csatornákat nézni és csak azok vannak. -
- Hallgatunk zenét, mert gondolom a magyar filmekből nem sokat értenél. Vagy nézzünk DVD-t?
- Először egy kis zene aztán meg egy film. Oké?
- Oké. - Adam nem figyelt oda és leette magát. Én úgy kiröhögtem, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlen.-
- Fantasztikus!
- Gyere, adok egy pólót.
- Nem akarok kötözködni de nem hiszem, hogy egy a méretünk.
- Még nem mondtam, hogy szeretem a pasicuccokat? Olyan kényelmesek a hatalmas pólók.
- Hát jó. -előszedtem egy fehér trikót és egy hatalmas, fekete feliratos pólót.-
- Melyik legyen?
- A fehér.
- Nesze. -dobtam a fejére.- Az ingedet meg add ide, mert a barackfolt nem jön ki ha beleszárad.
- Egy perc. -kezdte gombolni az ingét, én pedig a fürdő felé indultam-
- Gyerünk vetkőzz!
- Csak egy szavadba kerül.
- Ha átvetted akkor idehozod?
- Itt is van. -jött be Adam a fürdőbe.-
- Hmm.... egész jól áll. Visszamész addig, vagy megvárod amég kimosom?
- Megvárom. Tettszik a kádatok. Jó nagy. -ült le a kád szélére.-
- Az. Jó nagy. Már ültünk benne négyen is. Fürdőruhás buli.
- Jól hangzik.
- Az is volt! Na tessék. Kész is van. Tiszta és friss.
- Akkor visszamegyünk?
- Nem! Úgy terveztem, hogy itt maradunk! -válaszoltam kissé cinikusan.-
- Nekem itt is tetszik.
- Akkor nyugodtan maradj, de én mentem. -elindultam befelé és elkezdtem berázni a takarót a huzatba mikor Adam hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam.- Te meg mit csinálsz?
- Kiérdemlem már azt a valamit?
- Te úgy gondolod, hogy igen?
- Szerintem, már igen. És szeretném valamivel meghálálni, hogy itt maradhatok éjszakára.
- Mindenkinek így hálálkodsz?
- Nem. Így csak a számomra nagyon különleges embereknek.
- Akkor gyere.  - lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát és közelebb húztam, ő pedig megcsókolt. Olyan óvatosan ért hozzám mintha attól félne, hogy összetör. Pár percig csak álltunk egymást szorítva, amikor csengett a telefonom. - Fel kell vennem.
- Rendben. -kimentem a nappaliba. A telefonom az asztalon volt és a képernyőjén Jessy képe villogott. Miért is gondolkoztam el azon, hogy ki hívhat? Senki más nem állna neki hívogatni éjszaka csak Jessy. De szeretem ezt a lököttet.-
- Na, csá. Mi a probléma?
- Csak azt akartam megtudni, hogy egyben vagy-e még?
- Totál. Na, ha csak ennyi, akkor én mennék aludni. Majd holnap mesélek.
- Oké. Menj csak! Jó éjt!
- Szeretlek!
- Én is téged. Te részeg idióta!
- Na szia.
-letettem a telefont és visszamentem a szobába. Adam már az ágyban feküdt.-
- Nem baj, ha máskor nézzük meg azt a filmet? Még aludni is kéne.
- Dehogy. Gyere. -befeküdtem Adam mellé, aki abban a pillanatban ahogy lefeküdtem teljesen odabújt hozzám. Meghalok milyen édes!! Fölém hajolt és újra megcsókolt. Közben kikapcsoltam a TV-t. Szinte teljesen sötét lett. Éppen csak az arcát láttam a félhomályban. Őszintén nem tudom meddig voltunk így és, hogy hogy kerültünk abba a helyzetbe. Mert mikor egyszer csak feleszméltem akkor már teljes mértékben rajtam feküdt. Nem mondom, hogy nem élveztem, de ezúttal nem a telefon, hanem én voltam az, aki megtörte a pillanatot.
- Hé, Adam....
- Igen?
- Valamit mondanom kell.
- Na mi az? -mondta miközben a nyakamat csókolgatta.-
- Én nem vagyok olyan lány, akit ilyen egyszerűen megkapsz.
- Ezt fejtsd ki bővebben.
- Ez nekem nem okés így, hogy nem is ismerlek. Csak idejössz és nem tudok neked nemet mondani.
- Nem is kell.
- De igen. Kell. -eltoltam magamtól és a konyhába mentem. Ő pedig utánam.-
- Most meg mi a bajod?
- Nem tudom én se. Te egy iszonyat jó pasi vagy és iszonyat édes! De nem megy. És az a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy miért. - Adam mosolyogva odajött hozzám és megölelt.-
- Te lökött vagy és még részeg. De ha nem akarsz ma semmit, akkor ma nem is fog történni semmi. Ha neked úgy jobb, akkor előbb ismerjük meg egymást. Ha más nem is lesz belőle legalább lesz egy nagyon dögös, őrült, új barátom. Na mi a véleményed?
- Az, hogy túl jó vagy ahhoz, hogy igaz legyél.
- De azt meg neked kell tudnod, hogy tartozol nekem meg Tommynak egy városnézéssel.
- Rendben. Eszünk csokit?
- Persze. Megérdemeljük a ma este után.
- Akkor várj. Mert a második polcot csak a pultról érem el.
- De pici vagy. Mond, hogy mit vegyek le, majd én leveszem.
- Majd én tudom, hogy mit veszek le. Van itt vagy nyolc fajta csoki. Te milyen fajtát szeretsz? Van itt sima, mogyorós, epres, valamilyen likőrös, meg pattogóscukros. Meg még egy csomó másfajta is.
- Jó sokféle csokid van.
- Mindennél jobban imádom a csokit. Kiskorom óta amikor valaki a családból vagy a barátaim közül nyaralni megy az hoz nekem valami csokit ajándékba. Tudják, hogy nagyon édesszájú vagyok.
- Ez aranyos.
- Na, milyet kérsz?
- Te milyet eszel?
- Pattogóscukros. Ez a kedvencem a töltöttek közül.
- Akkor én is megkóstolom.
- Te még nem ettél ilyet?
- Még nem.
- Nem tudod, hogy eddig mit hagytál ki. Aztán van még egy kis torta a hűtőben. Vikinek tegnapelőtt volt a szülinapja. És ha nem haragszol meg akkor elmondom, hogy Viki a 'Nem mondhatsz nemet a szülinapomon' szöveggel vett rá, hogy kísérjem el a koncertre.
- Amúgy el se jöttél volna? - nézett rám.-
- Mivel Viki ezt reklámozta nekem hónapok óta, így már eléggé kíváncsivá tett. Úgyhogy lehet, hogy elmentem volna úgy is, de nem vagyok benne biztos.
- Szóval Viki az, aki szerencsét hozott nekem.
- Meg a szülinapja. De a legjobb, hogy maradt torta.
- Milyen torta?
- Dupla csokis.
- Jól hangzik.
- Fuuuh. Mennyit zabálok ma össze-vissza. Ez az egyetlen bajom a részegséggel, hogy mikor kezdek józanodni akkor olyan éhes leszek. -ültem le a pultra.-
- És ezzel mi a baj?
- Az, hogy soha nem fogok úgy kinézni ahogy akarok.
- Mit akarsz változtatni magadon?
- Nem tudom. Fogyni akarok, mert karácsonyra úgyis felszedek vagy 10 kilót.
- Hova akarsz te fogyni?
- Csak nem tetszek magamnak. De mindegy. Mondhatok bármit. Te nem úgy látsz engem ahogy én magamat.
- Te pont jó vagy így ahogy vagy és én sem vagyok egy Mr. Tökély.
- Te hülye vagy! Veled semmi baj sincs.
- Ezt én is mondhatnám neked.
- Na jó. Lapozzunk. Tessék. -tartottam egy kocka csokit Adam szája elé.- Ezzel zárjuk le a témát. Amég eszel addig legalább csöndben leszel.
- Rendben, de nem félsz, hogy megharaplak?
- Nem tennéd meg.
- Igaz. De....-kivette a kezemből a csokit és most ő tartotta elém.-...előbb te.
- Miért?
- Csak mert.
- Ha te ezt szeretnéd. -megfogtam a kezét és a számhoz emeltem. Elvettem a csokit és csak a szórakozás kedvéért lenyaltam az olvadt csokit az ujjáról.-
- Na, ez nagyon gonosz volt.
- Miért?
- Most közölted, hogy nem kaphatlak meg ilyen egyszerűen és most csinálsz egy ilyet. Ez olyan dögös volt, hogy kínszenvedés mikor utána eszembe jut, hogy 'egyenlőre csak barátok'.
- Tudom.
- Kis egoista.
- Hallod? -kinyitottam a számat és hallani lehetett ahogy a cukor pattogott. Olyan vicces.-
- Ja.
- Te nem eszel?
- Én inkább megvárom a tortát.
- Akkor előszedem. Kérsz rá tejszínhabot?
- Igen, kérek.
- Mekkora szeletet kérsz? Vennél elő két tányért? Ott vannak az alsó szekrényben.
- Megvan. De itt csak egy lapos tányér van.
- Upsz. Már el kéne mosogatni. Akkor nem gond ha osztozunk?
- Dehogy.
- Akkor vágok egy jó nagy szeletet.
- Ez nagyon jól néz ki!
- Köszi. Én csináltam.
- Tudsz főzni?
- Hát, egy ideig úgy volt, hogy otthon maradok és én leszek az új kisfőnök az éttermünkben.
- Van éttermetek?
- Igen. Az volt anya és apa álma, hogy nyitnak egy közös éttermet és ők ezt meg is valósították. Ők a példaképeim. Nagyon hiányoznak. De a sulit nem hagyhatom itt.
- Nekem is mindig hiányzik a családom ha nincsenek a közelben.
- Mondjuk nekem az is nagyon fura volt először, hogy nincs mindig valaki a körülöttem. Egy nagycsaládban megszokja az ember a nyüzsgést.
- Nagy családod van?
- Hát, ugye anya, apa és öten vagyunk testvérek.
- Öten?
- Igen. Van egy nővérem, egy húgom és két öcsém.
- Jó sokan vagytok.
- Aham... -egy pár pillanatra mind a ketten elgondolkoztunk. Végül én törtem meg a csendet. Ismét...-
- Felrázod a tejszínhabot?
- Persze. Add ide. -fogalmazzunk úgy, hogy ez a jelenet elég furán nézett ki.-
- Oké, elég lesz már. - egy nagy adag habot fújtam a tortára és a fiókba kezdtem kutatni két villa után.-
- Tessék, nyisd nagyra a szád.
- Nem lesz ez kicsit nagy? Ez egy fél szelet torta.
- Hát,.....nekem ilyen nagy van. - Adam éppen nyitotta a száját amikor én fogtam és az egészet az arcára kentem. Én magamba fojtottam a nevetést, ő pedig pókerarccal nézett rám.-
- Öhmm...Adam. Van egy kis torta az arcodon.
- Na ne mond. Észrevettem.
- Várj egy kicsit. Neked is van valami az arcodon. -elkapta a tejszínhabos flakont és telefújta az arcom habbal.
- Te szemét!!!!!
- Te kezdted!
- Igen. De az nem vicces, ha te csinálod!
- Ohh! Bocsi.
- De ugye te nem haragszol?
- Még nem döntöttem el.
- És ha adok egy puszit, hogy kibékítselek?
- Beszélgethetünk róla. - Adamet az övcsatjánál fogva húztam közelebb és egy kis, visszafogott puszit adtam a szájára.-
- Ez volt a kibékítős puszi?
- Tiszta ragacs vagy. Mit hittél?
- Hát.......valamivel többet.
- El sem tudom mondani, hogy most mennyire cuki vagy így tiszta tortásan. Kérsz inni? Van kóla meg gyümölcslé.
- A kóla jó lesz.
- Te már álmos vagy?
- Miért?
- Mert én még kicsit sem. Még most is táncolhatnékom van.
- Akkor táncolj.
- Ja, hogy jót röhöghess?
- Nem röhöglek ki.
- Persze. Kicsit sem vicces egy tejszínhabos idióta, aki a konyha közepén táncol. Áhhh, kicsit se.
- Oké. Tényleg vicces lenne.
- És le akarok tusolni. Olyan koszosnak érzem magam ettől a habtól.
- Most, hogy mondod, én is. És rajtam torta is van.
- Akkor letusolok. Utána meg te. Jó?
- Szerintem jobb lenne együtt.
- Szerintem meg nem. Na megyek. Addig azt csinálsz amit akarsz, csak az ágyat kerüld el csokisan.
- Rendben. - kerestem új pizsamát és vettem elő törölközőket. Olyan jó végre beállni a jó forró víz alá. Már tudom, hogy ez hiányzott. Mindig ez a napom fénypontja. Azt az egyet sajnálom, hogy nem állhatok most itt egy órát. Adam már biztos unja a várakozást, úgyhogy sietni kéne. Gyorsan lesikáltam a sminket a fejemről és kész is vagyok. Kimegyek a nappaliba. Adam ott áll a szekrény előtt.-
- Kérdezhetek?
- Nyugodtan.
- Találtam itt egy képet a sarokban. Ki ez a srác itt veled? Ha nem túl személyes a kérdés. -odamentem és elvettem a képet. A jókedvem abban a pillanatban elszállt, ahogy ránéztem a képre. Szerintem ezt Adam észre is vette. - Valami rosszat kérdeztem?
- Nem. Semmi gond. Hát.......ez a srác. Életem legnagyobb hibája volt.
- Pedig boldognak tűnsz. Mi történt?
- Azt hittem, hogy ő a páncélba öltözött lovagom, de rá kellett hogy jöjjek, hogy csak egy alufóliába tekert szemétláda.
- Ohh....sajnálom.
- Ne sajnáld. Ha nem így alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy most téged sem ismernélek.
- Hát, az szörnyű lenne mind a kettőnk számára.
- Igen. Az szörnyű lenne. Na menj tusolni. A szennyestartón van a törölköző. És ha akarod utána megmasszírozom a hátad. Kiengesztelésképpen amiért összekentelek tortával.
- Már alig várom! - miután Adam bement a fürdőbe én a hálószobába mentem és leültem a földre a szekrény elé. A kép amit Adam talált akkor készült mikor Horvátországban nyaraltunk az akkori barátommal, Balázzsal. Ez még az előtt volt mielőtt minden elromlott volna. Azóta mióta szakítottam vele rendszeresen zaklat. Nehezen viseltem eleinte, de itt vannak nekem a lányok. Ők azok, akik mindig fel tudnak vidítani.
    Alig pár percen belül Adam is kész volt. És egy szál törölközőben jelent meg a szobában.-
- Elly. Véletlen egy gatyát nem tudnál adni, mert az enyém vizes lett.
- Egy perc és utánanézek. -egyszer mind a négyen kaptunk Dettitől egy-egy alsógatyát, mindre fekete alapon színes kalocsai virághímzés minta van nyomtatva. Az ajándék lényege az volt, hogy egy pasinak kell adnunk. De nem csak úgy egy jöttmentnek, hanem valaki olyannak, aki nem 'csak egy' pasi. Ha ez nem sikerül 30 éves korunkig akkor vénlányok maradunk. És Adam határozottan nem csak egy pasi. Úgyhogy ő megérdemli. Még most sem tudom elhinni, hogy Adam Lamberttel buliztam és most itt van a lakásomon. A nővérem most biztos azzal piszkálna, hogy a világon minimum 3millió férfi van és én kifogtam egy meleget. De a megfigyeléseim szerint nem mondanám teljesen melegnek. Mert ha ő totál meleg, akkor én vagyok totál férfias. De én nem vagyok az!- Meg is van!
- Köszönöm. Mindjárt jövök csak felöltözök.
- Siess. Már álmos vagyok.
- És mi lesz a hátammal?
- Mit szólsz a holnap reggelhez?.............Vagy majd valamikor. -tettem hozzá nagyon halkan.-
- Megegyeztünk. Már én is kezdek fáradni.
- Amúgy jó, hogy átkiabáljuk a fél lakást. A szomszédok biztos megdicsérnek holnap. - kiabáltam a fürdőszobába Adamnek.-
- Ne zavarjon. És már van valami programod mára?
- Vennem kell egy üveg pezsgőt Jessynek.
- Miért?
- Fogadtunk. Ja, és tartozok nektek egy városnézéssel.
- De az ráér délután is.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Mondjuk én soha nem vagyok másnapos.
- Én igen.
- Akkor holnap majd jól kiröhöglek.
- Rossz vagy!! - jött be Adam a szobába és feküdt mellém.-
- Azt kell mondjam, hogy neked jobban áll mint nekem.
- Köszi. Te nem mosod le a sminked?
- Már lemostam.
- Te jó ég! De szép vagy.
- De édes vagy. Amúgy te minek sminkeled magad? Szerintem sokkal jobb anélkül!
- Nem is tudom. Egyszer elkezdtem, aztán mindenki azt mondta milyen jól áll és megszoktam.
- Pedig így sokkal szebb a szemed!
- Igazából, te tök kedves vagy csak jól leplezed.
- Jó az észrevételed. Ha az emberek észreveszik a kedvességed, utána el is várják. Én nem akarok mások elvárásai szerint élni. És te hogyhogy engem választottál?
- Nem tudom. Csak úgy.
- Az ember nem 'csak úgy'-ra választ ki valakit.
- Hát, mikor felmentem a színpadra, akkor te voltál az első a tömegben akire felfigyeltem. És nem mellesleg az összes dalt fújtad kívülről.
- Ez Viki is lehetett volna. Miért nem őt választottad?
- Ne vedd sértésnek, de rajtad láttam, hogy őrült vagy.
- Ez már valamivel hihetőbb válasz. Na mostmár tényleg aludjunk. - adtam Adamnek egy jóéjtpuszit, bebújtunk a pihe-puha takaró alá és mire a fejem párnát ért én már aludtam is.
   Ez egy remek nap volt! És a holnap is az lesz!

1. Let's do it!!!

Ma is egy nap végéhez közeledek, de ez nem egy átlagos nap! Nem ám, ma a drága barátnőm Viki elrángat az Adam Lambert koncertre, amit hónapok óta reklámoznak. Nincs jobb dolga, lassan 21 évesen mint Adam Lambert koncertre menni! Félreértés ne essen, nekem semmi bajom ezzel a csávóval, sőt a zenéjét is imádom és magát az embert is meg minden, de egész nap tanultam és az agysejtjeim a kritikus robbanáshatár szélén állnak. Most 12 óra alvásra lenne szükségem, nem pedig Viki szüntelen áradozására, hogy Adam így, meg Adam úgy...... és a szeme, és a haja és Blah, blah, blah....... értem én, hogy jól néz ki, én is látom, de Viki már túl sok! Nekem ez az egész rajongás abban merül ki, hogy néha lerajzolom őt, mert rengeteget rajzolok a szabadidőmben és a bandával játsszuk néhány számát a (még elég kicsi) fellépéseken. És Viki felvigyázása körülbelül 6 órát vesz igénybe. És miért 6 óra? Mert Viki az afterpartyra is szerzett belépőt, de, hogy hogy arról fogalmam sincs, oda csak a híres embereket engedik be általában, de akit apuci és anyuci pénzel annak könnyű a dolga!
   Ma 9-re ér haza és addigra el kell készülnöm. Egyébként nem csípném ki magam egy koncertre, de ezesetben kivételt teszek, mert szeretnék kitűnni a tömegből, végül is ő az egyik példaképem. Soha nem voltam az a lány aki beleolvad a tömegbe és nem most fogom elkezdeni. Az első dolog amit előrángattam a kérdéses tartalmú szekrényemből az a latex cicanadrágom, ez a kedvenc ruhadarabom, természetesen ha bulizni megyek akkor  kicsit merészebb cuccokat is bevállalok, de általában nem vagyok az a nagyon költözős fajta. Ma a cicanacihoz egy fekete, csipkés fűzőt és egy jó széles fekete övet párosítok. Bár ez elég ribisen hangzik de ez csak viszonyítási alap. Igen, egy átlagos hétköznap nem mennék ki benne az utcára, de ez egy koncert, itt szerintem még kicsit túlöltözött is leszek. A sminkem egyszerű, de nagyszerű lesz. Maradok a klasszikus fekete szemceruzánál és a töménytelen csillámnál. És ha mindez nem lenne elég akkor ezt megkoronázom egy csodaszép tűsarkúval. Egyszerű, fekete és senki se látna benne semmi különlegeset, de nekem olyan emlékeim fűződnek hozzá, hogyha ezt felveszem csak jó történhet.
Éppen készlettem, mikor csengett a telefonom. Viki itt van.
-Szia.
- Szia csaaaaaj!!!!! Készen állsz egy fantasztikus bulira?
- Csak a te kedvedért megyek, ugye tudod?
- Tudom, hogy tetszeni fog neked is!
- Várj, már megyek le.
- Jóóóó!!! Itt meg vár egy meglepííííí!!! - lementem tudva, hogy Viki meglepivel vár, Mi a fene lehet az?! Kilépek az ajtón és...... itt a bandaaaa!!!! - Hogy kiket is jelent a 'banda': Detti, a mi kis basszusgitárosunk. Lili, a dobosunk. Jessy a DJ-nk és zongoristánk. Viki, a gitárvirtuózunk és szerény személyem az énekesünk, a banda neve pedig SleazySunset.-
- Áááááá, csajok!!!!
- Elly! Meglepííí!
- Azt hittem, hogy Viki csak engem rángat el a koncertre!
- Nem hagyunk magadra! És én amúgyis szeretném megnézni élőbe Tommyt. Ő olyan jól játszik!
- Jaj Detti, nekem te vagy a legjobb basszusgitáros egész Magyarországon! És a  novemberi koncerten is brillírozni fogsz!
- Remélem.
- Menjünk mááááár! - visította Viki a fülembe.-
- tudtuk, hogyez egy hosszú este lesz ezért a kocsim közelébe se mentünk, hanem a metró felé vettük az irányt. Mikor beléptem a metrókocsiba...... áhh csak kicsit éreztem magam kakukktojásnak. Minden egyes ember vastagon feketére kimaszkolva, minden testrészén az 'ADAM' vagy'GLAM' felirattal, tetőtől talpig feketében. És ez volt a jobbik eset. A másik véglet a rózsaszín rémálom!! -Jó, mondom ezt én, aki a mai napig rózsaszín szobában alszik. De ez már nem okés amit ezek művelnek.- Viki nem zavartatta magát, odament egy rakás idegenhez és ezzel a mondattal nemhogy megtörte a jeget, hanem kellemes langyosvizet csinált belőle: " Ti is az Adam Lambert koncertre mentek?". Nem is kellett több. A háromnegyed óra alatt amit velük töltöttünk kiderült, hogy jobb arcok mint gondoltam volna, bár egy kicsit lehet, hogy túlzásba viszik a rajongást. Kiderült hogy nekik is a színpadhoz közel van jegyük, szóval Adam egy karnyújtásra lesz csak tőlünk. Amit persze én sem bánok, mert nekem is vannak szemeim és mindig felhív pár embert a színpadra. Mondjuk én biztos totál lámpalázas lennék. Más az amikor otthon énekelsz a haverokkal vagy egy kis közösségbe és más az, ha megkérnek, hogy énekelj egy stadionnyi ember előtt! De el sem tudom képzelni Viki arcát mikor meglátna engem a színpadon. Biztos elröhögném magam, vagy csak szemét módon vigyorognék. Az utóbbi valószínűbb.
  Miután beverekedtük magunkat a színpadhoz, én akkor jöttem rá, hogy már szinte én is várom, hogy elkezdődjön..... Az előzenekar nem volt említésre méltó, de a közönség nagy részének bejött. De mikor a banda feljött a színpadra olyan hangzavar volt. Miután mindent eligazgattak Adam is feljött a színpadra és az eddig is ordító tömeg egy hatalmas őrjöngő 'glamilymasszává' olvadt össze. Esküszöm nem tudom mi történt velem akkor, de táncoltam és Adamet bámulva énekeltem a Down the rabit hole-t, mintha én is egy lennék a sok közül. Lehet, hogy hülyén hangzik, de úgy vettem észre, hogy Adam amikor ott van a közelünkbe akkor félpercenként rámpillant. Lehet hogy nem, csak a képzeletem játtszik velem, lehet, hogy csak beképzelem magamnak.
 Mivel én is amerikai vagyok így én sokkal jobban értem amit Adam két szám között mond. Mert attól függetlenül, hogy valaki tanult angolul az nem jelenti azt, hogy ilyen hangzavarban meg is érti. Már vagy húsz perce ment a műsor, amikor már mindenki a szünetet várta, hogy Adam kihirdesse kit választ ki, hogy töltse velük a tízperces szünetet és ha tud, akkor énekelje el vele az egyik számot.
- Jól szórakoztok? - a tömeg egy hatalmas visítással válaszolt.- Szeretnétek tudni, hogy ki az aki velünk tarthat a backstage-be? - újabb visítás. Adam odasétált a színpad széléhez és úgy nézett el felettem mintha ott se lennék.....- már kicsit kezdtem beletörődni.- aztán hirtelen rám mutatott.
- Te, szépséges hölgy, lennél szíves velünk tartani? -kővé dermedtem. Az egyetlen szó ami átfutott az agyamon az a 'NE' volt.-
- Persze, hogy megy!!!! - kezdett a lépcső felé taszigálni Detti. Mire feleszméltem, már Adam nyújtotta nekem a kezét. Hát, hülye azért nem vagyok, persze, hogy nyúltam érte! Te jó ég! A keze kétszer akkora mint az enyém! Ott álltam mellette a színpadon és a stadionnyi embert bámultam. Az emberek egy része kezdett elpárologni, mi pedig elindultunk a színfalak mögé.-
- Mi a neved? - mosolygott rám Adam.-
- Elly.
- Elly, szép név. Beszélsz angolul?
- Alap! -vigyorogtam-
- Gyere, itt jobbra fordulj. Mindjárt ott is vagyunk, már nem tart sokáig. -mutogatott jobbra. Mintha nem érteném.-
- Van időnk bőven! Tíz perc sok mindenre elég!
- Ez jó hozzáállás Elly. Az Elly az Alison egyik változata?
- Nem, az Elisabeth-é. De én nem szeretem, ezért mindenki csak Ellynek hív.
- Pedig szép az Elisabeth. És hogyhogy ilyen jól beszélsz angolul?
- Mert én nem vagyok magyar csak itt tanulok és az ember az anyanyelvét általában elég jól beszéli.
- Honnan jöttél ide?
- Los Angeles.
- Kicsi a világ!
- Az bizony. Bár most, hogy így szóba került már elég rég voltam otthon.
- Akkor ideje hazalátogatni.
- Novemberig biztos nem.
- Miért, mi lesz novemberbe? - megérkeztünk az öltözőbe. Az öltöző egy viszonylag nagy helyiség volt, nem volt különösen berendezve. Egy hatalmas kanapé volt a falnál, pár öltözőasztal tükörrel és székkel és még pár gitár egy tartón a sarokba. Tommy már ott volt.-
- Az első nagyobb méretű koncertünk.
- Koncert? Szóval egy profit fogtam ki!
- Igen Adam, ehhez van érzéked.
- Hát, azt azért nem mondanám!
- Hello, Tommy vagyok. Megkérdezhetném a neved? - pattant fel Tommy Joe a kanapéról.-
- Szia, Elly vagyok.
- És egyedül lépsz fel vagy van együttesed? -érdeklődött Tommy.-
- Van, a nevünk SleazySunset.
- Jópofa.
- Mielőtt a színpadra jöttem a barátnőm, aki megindított, azt mondta, ha ezt megcsinálom akkor novemberbe semmi bajom sem lesz.
- És hol találkoztatok a bandatagokkal?
- Fősuli. Ugyanazok az órák és ugyanolyan gyerekesség.
- Nekem nem tűnsz gyerekesnek.
- Mert ahhoz, hogy valaki rájöjjön mennyire az vagyok ahhoz legalább egy napot el kell velem töltenie és ma eljöttünk megnézni a profikat élőbe és gondoltam nem koszolom össze a rózsaszín szőrmés mamuszkámat! - vigyorogtam kicsit gyerekesen.-
- Ne mondj ilyeneket! Profik? És a szőrmés mamusz meg tökéletes lenne ide is!
- Profik, attól még legalább 20 év választ el minket! - bökte közbe Tommy.-
- Tommy, ha ezt Detti, a barátnőm hallotta volna akkor szerintem kedvesen mosolyogva rúgná szét a segged. - azt hiszem ez a pár pohár vodka elég bátorrá tett, hogy önmagam legyek, ami elsőre sok embert sokkol.-
- Miért?
- Hát, neki zenei szinten te vagy az atya úr isten, Slash és Brian May mellett!
- Slash éa Brian May mellett? Szimpi ez a csaj!
- Egyébként tényleg egy imádnivaló kis dög. Ti ott lesztek ezen az afterpartyn?
- Szerintem, mindenképp!
- Szerintem is!
- Hát ez remek! Akkor Tommy nem bánnád ha bemutatnálak Dettinek?
- Egyáltalán nem!
- Tommy, bánni, hogy csajozhat?!
- Ezt úgy mondod mintha én lennék az egyetlen aki szereti a változatosságot!
- Ki nem szereti a változatosságot? - néztem rá értetlen fejjel.-
- Ott a pont! - most jöttek meg a többiek.- Srácok, ő itt Elly.
- Sziasztok.
- Helló Elly.
- Képzeljétek, egy kis dalospacsirtát fogtunk ki.
- Adam mindig ráérez!
- Mi ez a 'ráérez'? -nem voltam benne biztos, hogy az éneklésre értik.-
- Adam egy egész stadionnyi ember közül is megtalálja azt az egyet, amelyik szép és énekelni is tud. -éreztem, hogy elvörösödök.- Bár Japánban lehet, hogy tudott énekelni a csaj, de egy nyamvadt szót se értettünk belőle!
- Az a japán lány ijesztő volt! - tette hozzá Lisa.- Folyton ugrált és sikítozott!
- Na mostmár térjünk rá a zenére. Melyik számot szeretnéd énekelni?
- Te melyiket szeretnéd?
- Ez nem az én döntésem.
- Akkor legyen a Strut.
- És megkérdezhetem, hogy miért?
- Mert szeretem benne a magas hangokat és mert a For your entertainment már ki van lőve.
- Szóval mennek a magas hangok?
- Aham. És majd ha fent leszek a színpadon akkor ugye majd mondhatom a lányoknak, hogy ezt nekik küldöm és hogy egyszer velük együtt fogok a nagyszínpadon állni.
- Miért is ne? Ez nem is rossz ötlet!
- Mi? Az, hogy nekik küldöm a számot?
- Nem. Te és a bandád! Mind itt vannak?
- Igen. Miért?
- Srácok ezt hallgassátok!
- Na mond!
- Felhívtunk már egy-egy embert, de egész bandát még soha.
- Ez igaz.
- És szerintetek elég jók lennénk annak a közönségnek kik titeket akarnak? Pff... veszett ügy.
- Én még nem ismerlek se téged, se a bandádat de kíváncsi vagyok arra, hogy hogy játszotok! Ha fellépésetek lesz akkor rosszak nem lehettek!
- Hát én benne vagyok, de azt nem garantálom, hogy Detti és Viki nem ájulnak el!
- És akkor elénekelsz egy számot velünk utána felhívod a barátnőidet a színpadra, énekelsz egyet a bandáddal és mit szólnátok ha egyet közösen játszanánk?
- Erről még álmodni sem mertem volna!
- Elképesztően édes ez a szerénység, akiket hátrahozunk általában mind a 10 perc alatt magukról vagy rólam beszélnek. Persze az előadót a rajongói teszik ismerté és nélkülük én se tartanék ott ahol vagyok, de azért néha ijesztőek azok akik sírva, visítva ugranak a nyakamba.- karolt át Adam. Most állt be nálam a totális agyhalál!-
- Nem vagyok az a nyalizós fajta! Persze elmondhatnám, hogy: így a zenéd, meg úgy a zenéd és az érzéseimre való hatásuk és blah, blah, blah....., de nem teszem és nem is ajánlom fel, hogy válassz a rajzaim közül, mert egyiket se lenne szívem odaadni! Én úgy fogalmazok, hogy szeretem a jó zenét. Ennyi.
- Jó a dumád. Mondták már?...........Rajzok, hmm... Na mindegy, akkor beszéljük meg, hogy most mit énekelsz te és én mit? Te vagy a főnök!
- Oké. Ez nem gond! Az első részt én a refrénnel, te a másodikat a refrénnel aztán közösen. Ezt már énekeltem duettben.
- Rendben. És a többi szám mi legyen?
- Hát mivel a közönség a ti számaitokat akarja, a csajokkal egy Kesha számot énekelnék, méghozzá a Cannibal-t.
- Imádom a női logikát: Akarnak valamit? Mert azt biztos nem kapják meg!
- Hát ez az élet! Az ember soha nem azt kapja amit kapni szeretne.Viszont a közös szám nem tudom mi legyen. - ültem le a kanapéra Tommy mellé.-
- Hmm.... - társult hozzánk Adam.- Gondolkozz.... -pár másodpercig magambaborultam és...-
- Meg van!
- Na mond.
- A Fever. Azt szeretném.
- Épp én is ezen gondolkoztam!
- Ja, nem mondtam? Én gondolatolvasó vagyok titokban.
- Akkor most mire gondolok?
- Azt nem szeretném hangosan mondani.
- Akkor tényleg a fejembe látsz! -vigyorgott pajzánul és hajolt egészen közel. Már-már azt hinném, hogy kikezd velem, ha nem tudnám, hogy meleg.-
- Nem vagyok nyalizós azt már mondtam, de nem csinálhatnánk pár képet? Szeretném kicsit húzni az ismerőseim agyát!
- Természetesen. -elővettem a telefonom és bekapcsoltam a fényképezőt.- Még azt megkérdezném, hogy vágjak komoly fejet vagy lehetek olyan.......olyan.....érted, amilyen vagyok?
- Az enyémnél idiótább fejet úgy se tudsz vágni! A csajokkal szerintem már megdöntöttük az idióta pózok világrekordját. De a kedvenc még mindig a vicsorgós gengszterfej és a flegmát is előszeretettel alkalmazzuk.
- Akkor jó! Gondolom már rólam is láttál pár elég gáz képet....
- Viki mellet az lenne a csoda ha nem láttam volna! De azok nem gázak, hanem viccesek
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogyha Viki talál valami vicceset akkor azt nekem is meg kell néznem. De szerintem ez tök jó, hogy még híresen is ilyen jófej maradtál!
- Ezt nem is élném túl a hülyéskedés nélkül!
- Hogyhogy?
- Nem olyan tökéletes az én életem se bármennyire annak látszik!
- Senkinek sem tökéletes az élete! De abból ami van, még mindig ki lehet hozni a legjobbat.
- Ez tök igaz! Na gyere fotózzunk! Tommy, jössz?
- Hát, hogyne! - csináltunk egy csomó képet. De a kedvencem a huncutan összenézős és a ' nagyon meglepett fej'-es kép. Ha ezeket valaki meglátja akkor olyan irigy lesz, hogy elsárgul!
- Még fél perc és induljatok! Kezdünk! - szólt be az ajtón egy alacsony, öltönyös pasas, pont az utolsó kép közbe-
- Mielőtt kezdünk kérsz valamit inni?
- Épp eleget ittam ma már! -válaszoltam cinikus vigyorral.-
- Nem úgy! Vizet vagy valami üdítőt? Úgy majd az afterpartyn.
- Ja, bocs.... Igen, egy kis víz jól esne. -megittam a vizet és elindultunk a színpad felé.-
- Huahh.... meghalok.
- Izgulsz?
- Mindig izgulok ha színpadra lépek.
- Nem kell! Király leszel, én tudom!
- Azt nem mondtam, hogy nem leszek király csak azt, hogy meghalok.
- Te tényleg gyerekes vagy!
- Én mondtam. - a tömeg már visszatért a helyére, a színpad széléről már láttam a csajokat. Mennyire meglepődnek majd. Megint jött az öltönyös.-
- Mehettek!
- Gyere! És nem kell izgulnod! -nyújtotta Adam a kezét. Én megfogtam és kézenfogva sétáltunk a színpadra. Ez nem jelenti azt, hogy nyomulna rám, de erősíti a gyanúmat. Most legalább kétezer ember kívánta a halálomat, de fordított esetben én sem lennék kedvesebb. Ahhoz képest, hogy eddig mennyire izgultam most teljesen nyugodt voltam.-
- Mielőtt elkezdenénk a következődalt Ely szeretne pár szót mondani.
- Helló emberek, Ely vagyok. Csak annyit szeretnék mondani, hogy itt vannak az első sorba azok az emberek akik mindennél fontosabbak számomra, azok az emberek akik mindig ott vannak mellettem és ezt a számot nekik szeretném küldeni, szeretlek titeket csajok! - aztán dobtam nekik pár puszit, majd Adam visszavette a szót.-
- Szóval a szünetben remekül elbeszélgettünk Elyvel és kiválasztott egy számot amit most hallhattok is. - a banda zenélni kezdett, belőlem meg előjött az 'énekesreflex', ami azt jelenti, hogy nem gondolkoztam csak csináltam. Adammel végig játszottunk egymással, jónéhányszor teljesen magához húzott és úgy énekeltünk. Ez bőven több volt mint gyanú! Adam nyomul!! De ez az egész kimondhatatlanul jó volt, a tömeg örjöngött! De vége lett ennek is. Én útközbe tervet váltottam és odasúgtam Adamnek is, hogy mondja ő, hogy szeretnénk felhívni a csajokat.
- És most hölgyek és urak. Kicsit eltérünk a megszokottól, mivel megtudtuk a szünetbe, hogy Ely egy zenekarban énekel és azt is, hogy ennek a zenekarnak minden tagja itt is van ma. Szóval most szeretném megkérni a SleazySunset nem színpadon lévő tagjait, hogy fáradjanak fel a színpadra. - a lányok sokkot kaptak, sikoltoztak és szinte rohantak a lépcső felé ahol én már vártam őket. Utána odasétáltunk Adamhez.-
- Szóval amiben eltér most a műsor az az, hogy ők fogynak titeket szórakoztatni amég mi pihenünk még egy kicsit. - most felénk fordult.- Lányok a színpad egyedül a tietek. - aztán a fülembe súgta: 'Jobb voltál mint amit vártam!' Én csak elővágtam az "aki tud, az tud" fejemet és mosolyogtam. A lányokkal egymás felé fordultunk, én csak annyit mondtam nekik, hogy Cannibal meg azt, hogy megcsináljuk, ők pedig erre azt, hogy 'Meg hát!'. Ez épp elég volt arra, hogy megértsük egymást. Detti remegő lábakkal indult el Tommy felé, de aztán összeszedte magát. Minden és mindenki a helyén volt. Intettem nekik, hogy kezdhetünk. Minden úgy ment, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Erőteljesen ránéztem Adamre amikor ahhoz a sorhoz nem értem, hogy '...I think you're hot, I think you're cool, you're that kinda guy I...' és rákacsintottam. Igen, kicsit jól esik szórakozni egy ilyen híres emberrel, jólesik, hogy engem választott ki és az is, hogy ilyen kedves velem. És most itt állok a színpadon egy stadionnyi ember előtt és elmondhatatlanul jó érzés!
    Mikor befejeztük a tömeg üvöltve és fütyülve tapsolt. Én két méterrel a föld fölött éreztem magam! Ezt az érzést még magasabbra emelve Adam odajött és átkarolt. Awhh....... Eddig nem is figyeltem, hogy még magassarkúban is csak alig érek az álláig.
- Rhawwrrrr..... Azt hiszem kicsit felforrósodott a hangulat! Hát ez nagyon jó volt, egész este el tudnám hallgatni! És most, hogy két teljes banda van fent a színpadon, miért is ne játszanánk együtt valamit? Ely?
- Hmm... nem is tudom! Hé emberek, Mit szólnátok egy Fever-hez? - a válasz: durva üvöltés minden irányból.- Szerintem nekik tettszik az ötlet Adam!
- Hát, akkor csináljuk! - most ő kezdte és az első sorban kihangsúlyozta, hogy ' There SHE goes' -pedig köztudott, hogy az eredeti szövegben 'HE' van. Aztán mikor folytatta, hogy:- my baby walk so slow, sexual tic-tac-toe' léptem párat és megráztam neki a fenekem. Olyan meglepett fejet vágott, hogy majdnem kiröhögtem. Az egész szám alatt egy macska-egér játékot játszottunk. Vicces volt! Főleg Viki feje és az a nézés! Az a nézés amit Vikitől nem sűrűn lát az ember, az a bizonyos "Megdöglessz!" nézés. De ettől függetlenül a közös gitárszólókat úgy nyomatták négyen, hogy csak pilláztam! És a szám végén mind meg voltunk elégedve azzal amit leműveltünk a színpadon. Aztán Adam odaállt mellém és megölelt. Ahh.....
- Nagy tapsot a SleazySunset-nek! Ely remek volt veletek fellépni! Köszönöm, hogy itt voltatok! És ma még találkozunk!
- Mi köszönjük, hogy itt lehettünk és azt, hogy ti itt vagytok! -pillogtam és magamba fojtottam a nevetést. És csak Adam és én tudtuk, hogy miért vicces a nyalizós duma.-
- Nekünk volt egy élmény és abban biztos vagyok, hogy ezt még megismételjük!
- Erre majd mondok valamit. - mondtam neki halkan, szinte suttogva, hogy senki nem hallja. Aztán lementünk a színpadról. A tök idegen emberek gratuláltak nekünk, de a legtöbb ember Adamről kérdezett. Persze visszamentünk a helyünkre és tovább élveztük a koncertet. Adam továbbra is a közelünkben maradt és Tommy is többször odajött, aminek következtében Dettit már csak a szentlélek tartotta egyben.
     Be kell vallanom ez volt életem eddigi legjobb koncertje! És az este még csak most kezdődik! Alig várom folytatást

Prológus

Ennek a történetnek Elisabeth James áll a központjába, aki egy cseppet sem egyszerű természetű főiskolás lány. Azért jött Amerikából Magyarországra, hogy nyelvet tanuljon és megtanuljon felnőttként viselkedni, az utóbbi nem megy valami jól neki. És nem is sejti, hogy az egész élete hatalmas fordulatot vesz, méghozzá elég hamar.....