A koncert vége előtt még volt egy szünet. A színfalak mögül visszatérve Adam egyenesen odasétált hozzám és egy darab papírt nyomott a kezembe, amin ez állt:
" Ha van kedvetek akkor jöhetnétek velünk az afterpartyra. Ha benne vagytok akkor a műsor után gyertek be az öltözőbe. Tudod, hogy merre van, de annál a lépcsőnél, ahol feljöttél lesz majd valaki, aki beenged titeket.
XOXO Adam "
- Elly, én minden rosszat visszavonok amit valaha rólad mondtam! Szeretlek! - ölelt át Viki miután elolvasta.-
- Jó tudni, hogy rosszakat mondasz rólam! Én is szeretlek! Ja, és Detti, téged majd Tommy szeretne megismerni. Meséltem neki egy kicsit rólad.
- Miket mondtál rólam?! -ült ki a rémület az arcára.-
- Nyugi! Nem mondtam semmi olyat, ami nem lenne igaz!
- Ez nem nyugtat meg.
- Csönd legyen már!!! -csapkodott Viki.-
- Hát, ennek túl sok volt mára Adam Lambert! -súgta Lili a fülembe.-
- És még csak most kezdtük!
- Szent ég........ ha ezt megúszom szárazon akkor még ezen a héten megcsinálom az újévi fogadalmamat!
- Pedig ma szerintem elég rendesen el leszünk ázva! De már kíváncsi vagyok rá! - Lili iszonyatosan fél a magasságtól és az volt az újévi fogadalma, hogy elmegy bungee jumpingolni. Amit mi több mint valószínű, hogy videón fogunk megörökíteni.-
- Úgy imádom, hogy ilyen együttérző vagy!
- Tudod, hogy szeretlek, te kis nyomi!
- 'kis nyomi'?! Magasabb és idősebb vagyok nálad!
- Attól, hogy vén segg vagy, attól még lehetsz kis nyomi!!
- Na jó, én már nem értem a logikád!
- Jaj, Lilicica! Ez egyszerű! Elly úgy érti, hogy senki sem jobb nála semmiben, még az olyan egyértelmű tényekben sem mint a magasság. Az egója És ebben a huszon-centis cipőben tényleg magasabb nálad egy picivel.
- Igen, Jessy. Ez így egy pontos meghatározás! - mondtam és közben egy percre sem vettem le a szemem Adamről.-
- Te totál belefejeltél ebbe a pasiba! Ugye?
- Nem is!
- De is!
- Nem! Csak......öhhmm.....hát, izé. Érted.
- Ez tényleg egy megalapozott válasz volt!
- Kötözködj csak!
- Ez nem kötözködés! Ez igaz! Csak nézz magadra.....
- Mért? Mit kéne látnom magamon?
- Hát, egy katasztrofálisan bárgyú vigyort és elfátyolosodott szemeket. Szóval nagyjából úgy nézel ki mint aki jó rendesen befüvezett.
- És honnan tudod, hogy nem vagyok beállva?
- Ismerlek. Mindig és mindenhol tudni akarsz magadról.
- Ha tényleg ismernél akkor tudnád, hogy nem vagyok 'belefejelve'!!!!
- Aha, oké! -nézett rám úgy, hogy csak az egyik szemöldökét húzta fel. Ez volt Jessy 'cinikus feje'.-
- Kimondhatatlanul utálom amikor így nézel!
- Azért csinálom! Nem adok nektek hat órát sem!
- Mi van a hat órával?!
- Nem adok hat órát sem nektek, hogy egymás szájába kössetek ki!
- Hülye vagy!
- Ha te mondod!
- Igen, én mondom!
- De ha nekem lesz igazam akkor jössz nekem egy egész üveg pezsgővel!
- Oké. - erre kezetráztunk és néztük tovább a koncertet.-
Miután vége lett a koncertnek a lányokkal mentünk a lépcsőhöz, ahol az az öltönyös pasas várt minket.
- Heló, én Jack vagyok. Adam azt kérte, hogy kísérjelek titeket az öltözőbe. És had jegyezzem meg, hogy fantasztikus volt amit a színpadon műveltetek!
- Köszönjük. - elindultunk az öltözőbe. Rövidebb hezitálás után a kíváncsiság győzött és megkérdeztem.- Adam mindig ilyen jófej azzal akit a színpadra hív? Csak mert valahogy az ember nem igazán gondolna ilyen közvetlennek egy ilyen híres embert.
- Hogy jófej-e? Igen. De, hogy elmenne vele bulizni? Erre még nem volt példa!
- Oh.
- Őszinte leszek. Hallottam fél füllel, ahogy Adam éppen azt mondja, hogy valami olyan más benned, olyan érdekes!
- Igen?
- Tyuhúúú, Ellykém! - vigyorgott az arcomba Viki.-
- Nincs semmi 'tyuhúúú'! - néztem gorombán Vikire, aztán visszafordultam Jackhez.- Tényleg ezt mondta?
- Igen. Én is megdöbbentem, mert amióta vele dolgozom azóta nemigen hallottam, hogy ilyet mondott volna egy nőre.
- Hallod Elly, férfias vagy! - kezdett el vihogni Jessy.-
- Dugulj el!!! Kettőnk közül nem tőlem fél a fél baráti körünk!
- Azért félnek mert pudingok!
- Vagy te vagy csöppet agresszív!
- Még olyat se láttam aki agresszív!
- Ááá dehogy! - odaértünk az öltözőhöz és bekopogtunk.-
- Gyertek be! - az első dolog, amit megláttunk miután beléptünk az ajtón az Adam volt, ahogy az ingét gombolta éppen. Te jó.........ég! Eddig azt hittem, hogy Adam nem birizgálja a fantáziámat, de tévedtem!
- Viki. Leszel szíves most megismételni amit a folyosón mondtál!
- Bocsi, de abban sem vagyok teljesen biztos, hogy még élek, mert valahogy így nézhet ki a mennyország!
- Nem hibáztatlak! Én azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok vagy lány.
- Tényleg?
- Nem.
- Ti meg mit beszéltek? Fura ez a magyar nyelv! De amúgy tettszik. -nézett minket Adam vigyorogva.-
- Én is imádom ezt a nyelvet és amúgy nem beszéltünk semmi érdekesről.
- Ha te mondod! Tommy mindjárt visszajön és indulhatunk. Addig üljetek le nyugodtan! Kértek valamit inni?
- Köszönöm nem. - ültem le.-
- Mi sem. - abban a pillanatban, amikor éppen elhelyezkedtem az ajón berontott Tommy.-
- Hölgyeim, itt a fuvar.
- Detti el ne olvadj! - mondtam hangosan, magyarul.-
- Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom?
- Nem.
- Ja, bocsi! Elfelejtettem, hogy te máséra pályázol!
- Te köcsög! - vágtam a vállába ököllel.-
- Ez meg mi volt?! -nézett ránk Adam nagy szemekkel és meghökkent arccal.-
- Semmi, semmi csak azt bizonygatta, hogy valaki és én közöttem lesz valami. Pedig nem. És hozzátett még pár beszólást is. Lökött a csaj, ne figyeljetek rá!
- Ki tudja! Lehet a végén még igaza lesz!
- Miből gondolod? Azt se tudod, hogy kiről van szó!
- Nem tudom, de sejtek valamit.
- Na mit sejtesz?
- Az titok!
- Előttem nincsenek titkok.
- Szóval már tudod mi lesz a vége?
- Hát......azt nem mondtam, hogy tudom mi lesz a vége, de az biztos nem amit ő mondott!
- Ja, igazad van! De ha mégis nekem lenne igazam tudod, hogy milyen vékonyak a falak, legyél tekintettel Vikire!!!
- Na, jó! Most már tényleg elhúzhattok a francba!
- Azt hiszem a barátnőid nagyon belemelegedtek a zaklatásodba.
- Köszi, hogy te is észrevetted! Már kezdtem azt hinni, hogy paranoiás vagyok! -Adam olyan édesen mosolygott ezen, hogy már majdnem az én lábaim is megadták magukat. De azért én még kitartottam! Nem szabad összejönnöm vele! Legalábbis úgy nem, hogy érezzek is iránta valamit! És pont ez a baj, hogy ő az a pasi akit szerintem tudnék szeretni, de a föld két ellentétes pontján élünk. Ez nem jönne össze. Tudom, hogy én pont a nem érzelgős fajtába tartozom, de pont ettől olyan nagy a kockázat. Mert sajnos, ami késik az nem múlik!.-
- Na, hölgyeim! Mehetünk?
- Hát persze! - elindultunk a színpaddal ellentétes irányba és valami hátsó kijáraton eljutottunk a kocsikig. Az egyikben ült Jessy, Lili, Lisa és L.P. A másikban pedig Viki, Detti, Tommy, Adam és én. Miután beültünk a kocsiba előkaptam a telefonom és posztoltam az Adam Lambert Hungary Facebook oldalán:
" Sziasztok glambertek!
Adammel partyzás! <3 Eheem! Én voltam az a szerencsés akit Adam felhívott a színpadra. Ha kihevertem a másnapom akkor dobok fel képeket! :$ <3 Most megyünk az afterpartyra, épp itt ül mellettem :$ muhahaha ;) Szép estét :) "
- Mit csinálsz?
- Írok Facebook-on a rajongói oldaladra.
- Majd ha lesz egy kis időnk, akkor nekem is megmutatod? Mert, ugye még pár napot itt maradunk Tommyval.
- Hát persze. Meg a videót is amit a szülinapodra küldtek.
- Azt már láttam.
- Igen?
- Igen. Nagyon kedves gesztus tőletek!
- Hát igen. Mi magyarok kedvesek vagyunk!
- De te nem is vagy magyar!
- Hát, a születésem szerint nem, de én magyarnak érzem magam! És a nagymamám is magyar. Nem is tudom, de valahogy jobban otthonomnak érzem ezt a helyet mint Los Angeles-t. -Adam már nem mondott erre semmit, mert odaértünk a bárhoz ahol az afterparty volt.
Hangos zene hallatszott be a kocsiba és amikor kinyílt az ajtó vakuk kezdtek villogni és pár "Adam we love you!" sikoly is hallattszott. Adam előttem szállt ki a kocsiból, majd a kezét nyújtotta és kisegített. Mind bementünk és célba vettük a bárpultot. Bár a cél elérését nehezítette, hogy minden ember közös képet akart Adammel vagy beszélni vele. Végül sikeresen elértük a pultot és Tommy odafordult hozzánk.
- Mit isznak a hölgyek? -összenéztünk a lányokkal és szinte egyszerre válaszoltunk.-
- Tequilát! Mindig azzal indítjuk be a bulit.
- Kilenc tequilát kérnék. - mondta Tommy a pultosnak, akinek fél percig se tartott kitölteni a tequilákat.-
- Nyami! - vettem el a sótartót a pultról.-
- Te ennyire szereted a tequilát?
- Nem, Adam én nem szeretem a tequilát! Én imádom!
- Nagy különbség, tényleg!
- Hát.......nem mindegy, hogy valamit szeretsz vagy imádsz!
- Miért nem?
- Csak mert.
- Na, jó! Igyunk!!! -koccintottunk és ezt a kört követte még pár. Időközben a társaság egy része eltűnt, de, hogy hova arról fogalmam sincs. Már csak Viki, Detti, Adam és Tommy volt ott.-
- Mivel itt vagytok Magyarországon így van valami ami kötelező!
- És mi lenne az?
- A pálinka!
- Hajrá! De aztán már elég lesz. Nem akarok nagyon szétesni.
- Haha. Ugye most viccelsz?
- Miért? -az alkohol már éppen kezdi átvenni a hatalmat az agyam korlátozott felén, úgyhogy átkaroltam a nyakát, a hangzavar miatt olyan közel hajoltam, hogy a szám szinte hozzáért a füléhez és halkan magyarázni kezdtem neki.-
- Mert most velünk bulizol! És ma úgy be leszel állva mint a gerely! Olyan jó magyarosan! Oké?
- Azt teszem amit mondasz!
- Na ez a beszéd! -most én fordultam a pultoshoz és a hangzavar miatt elég furán artikulálva és a kezeimen mutogatva jeleztem neki, hogy öt barackos mézes Fütyülőst kérek. Hirtelen kitaláltam, hogy legalább koccintani megtanítom őket.-
- Na, fiúk! Most megtanítalak titeket magyarul koccintani. Oké?
- Figyelünk.
- Mondjátok koccintáskor, hogy: EGÉSZSÉG! -hát ez marha jó! Bár az 'egészségből' valami 'eggesszsegg' lett. De, mi jó már, hogy tanítottam valamit Adamnek és Tommynak!
- Ez rohadt jó! - mondta Tommy miután mindenki pohara kiürült.-
- Szerintem pont itt az ideje táncolni! - pillogott ránk Viki.-
- Nekem nyolc. -pattantam le a bárszékről és indultam a tömeg felé egyik oldalamon Dettivel, a másikon meg Vikivel. Miután észrevettük, hogy a fiúk nincsenek a közvetlen közelbe mind a hárman csábosan hátranéztünk és odaszóltam nekik.- Hát, ti nem jöttök?
- Egy perc és ott vagyunk.
- Csak nem csúsztok már most szét?
- Ne is reménykedj, hogy ilyen könnyen lerázol! -termett ott hirtelen mögöttem Adam.- Na, akkor táncolunk?
- Hát, hogyne! - elvegyültünk a tömegbe. Dettiéknek nagyon jól sikerült mert még mi sem találtuk őket. Egy ideig Viki velem és Adammel táncolt. Aztán ő is eltűnt. Úgy látszik nem telt sok időbe még talált magának egy helyes csávót, engem pedig ott hagyott kettesben Adammel. Adam pont úgy táncol ahogy azt az ember elképzeli. Szorosan magához ölel és ő akar irányítani. Olyan tipikus pasis viselkedés. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje táncolhattunk mikor megtaláltuk Jessyéket.-
- Elly, képzeld mit láttunk!
- Mit?
- Detti és Tommy ott smárolnak kinn a folyosón!
- Na ne má'!
- Ha Tommy akar valakit azt megszerzi! Főleg ha tálcán nyújtják át neki! -nézett rám Adam átszellemült vigyorral.- Tommy nem szeret vadászni! Ő inkább az a kapcsolatban lévős típus. De ha egyszer összejön neki valami, akkor részvétemet nyilvánítom a lakótársnak, mert egy darabig nem alszik!
- De rossz vagy!
- Én?!
- Igen te! Nagyon, nagyon rossz vagy!
- Szerintem pedig te vagy a rossz!
- Nem is! Én jó kislány vagyok!
- Vigyázz mert reped a plafon! - megjöttek Dettiék.-
- Detti a rúzsod kicsit elkenődött. - ijedten kezdte törölgetni a szája sarkát.- Nincs is rajtad rúzs te szerencsétlen! De ezzel elárultad magad.
- Te szemét. Nem árulhattam el semmit mert nem történt semmi sem!
- Jessy látott titeket.
- Basszus! Hogy?
- Mindegy. Nem akarunk lelépni innen? Olyan mehetnékem van.
- Hova mennénk? - nézett rám Jessy.- Nincs olyan hely Pesten ahol ne ismernék fel Adamet vagy Tommyt.
- Ez nem lényeges! Oda megyünk ahova csak akarunk! Az egész város a miénk. És nem akarok kötözködni, de ÉJSZAKA van!!!
- Te részeg vagy.
- És az ki érdekel?
- Én benne vagyok! Mutassatok meg mindent! -karolt át Adam.-
- Nem tudod mire vállalkozol Adam! - vetett egy utolsó kétségbeesett pillantást Jessy.-
- Ne aggódjatok! Sokkal durvább bulikban is volt már részem!
- Nem vagyok én abba olyan biztos. -hallottam Jessy hangját a hátunk mögül.-
A hátsó kijáraton sikerült úgy kijutni, hogy senki se látott meg minket. Elindultunk a Duna felé.
- És most merre? És mit fogunk csinálni? És hol van Viki?
- Megyünk a játszótérre.
- Ott összetöritek magatokat.
- Dehogy is!
- És hol van Viki?
- Írt egy üzit, hogy lelép a csávóval, akivel táncolt, úgyhogy enyém a kecó egész éjjel. Amúgy meg túúúl sok az és!!! Találnunk kell egy éjjel-nappalit.
- Minek?
- Hááát.....kell nyalóka, Skitles és egy üveg Royal.
- Nekem meg sürgősen kell egy doboz cigi! - tette hozzá Tommy.-
- Te cigizel?!
- Nem. partydohányos vagyok.
- Partydohányos?
- Csak akkor cigizek, ha bulizok.
- Tudom, hogy mit jelent, de szerintem olyan felesleges! Úgy is telefújják füsttel a képed.
- Na látod, ez a jó benned!
- Mi?
- Nem jó, ha egy csaj cigizik.
- Hát nem. Én csak partyalkoholista vagyok.
- Party- mi?
- Csak akkor iszok, ha bulizok. Bár nem mindig iszok. Anélkül is jól lehet érezni magad. - Tommy kiröhögött és csak akkor vettük észre, hogy a többiek már kicsivel előttünk járnak. Adam pedig odakiáltott nekünk.-
- Gyerünk bébi! Gyertek már!
- Minek akarsz te még inni Elly?
- Minek akarsz az anyukám lenni? Már van egy otthon.
- Oké csinálj valami oltári baromságot! Egészségedre.
- Köszönöm.
- Tudod, én már álmos vagyok! Szerintem én hazamegyek.
- Ne már!!! Még csak most indul a buli.
- Nem. Ez már nem buli! Álmos vagyóóók!
- Oké. Akkor mi is megyünk..........haza.
- Nem. Ti csak bulizzatok! Nekem úgy is vizsgám lesz holnap és ki kell pihennem magam.
-De akkor hazakísérünk!
- Rendben. Úgy is útba esik.
- Ja. És nem hagyhatjuk, hogy egyedül kóborolj éjjel!
- Mert pont az vagyok, akit félteni kell!
- Ahamm.
- Te se hiszed el!
- Nem ám!!- hazakísértük Jessyt és az első éjjel-nappali felé vettük az irányt. Lili, Adam és Detti kint maradtak, csak Tommy és én mentünk be. A boltban épp Kinga volt műszakban.
- Szép estét! Csak így egyedül Kinga?
- Nem. Petivel vagyok csak átment a pizzériába megkérdezni, hogy fel tudnak-e váltani egy tízest. És ő? Veled van? -nézett Tommy után, aki hátrament körbenézni.-
- Nem.
- Idevalósi?
- Nem. És Detti már stoppolta.
- Kár. Amúgy hova mentek?
- Megyünk a játszótérre.
- Ó! Bulis este?
- Az ám! Adam Lambert koncert. Afterparty. Fuck yeeeeah!
- Már tudom!!! Eddig gondolkoztam, hogy honnan ismerős. Ő Adam gitárosa. Ugye?
- Shhhh...csönd már!
- Mért? Tud magyarul?
- Ja, nem. Erre nem gondoltam.
- De ugye ő az?
- Igen. Adam meg itt vár a bolt előtt Dettivel.
- Mocskos mázlista!
- Azt hittem, hogy nem fogod elhinni.
- Ismerlek, te partyállat! És Tommy itt van teljes életnagyságban. Szerintem ez elég bizonyíték.
- Ezt most bóknak veszem!
- Veheted elismerésnek is! Le a kalappal előtted! De azért vigyázz mielőtt még leütlek!
- Mindenképp. Na, de mostmár vásárolok is, mert Detti tényleg leüt! Van Skitles?
- Hogy ne lenne? Minden héten kifosztod a raktárból, így Peti folyamatosan rendeli.
- Nyami. Meg kell még nyalóka. És persze valami pia.
- De, ugye azt tudod, hogy tilos közterületen inni!
- Igen Kinga, tudom.
- Ja, akkor jó. -összeszedtem a cuccokat és Tommyt, aztán elköszöntem Kingától és leléptünk.-
- Mi tartott eddig?
- Dumáltam kicsit Kingával.
- Remek! Nekem meg már lerohad a lábam.
- Ha kényelmesebb cipőt vettél volna akkor nem fájna.
- Lapozzunk.
- Szerintem is. Ki kér nyalókát? -persze mindenki elvett egyet és tovább mentünk. Lassan kiértünk a játszótérre. Szerencsére a játszótértől nem messze van pár lámpa, így nem voltunk teljes sötétbe. Én a táskámban kezdtem kutatni a pia után, de ezzel egy időben nem ment valami jól az egyenesen járás. Mikor végre odaértünk letáboroztunk a fűben.-
- Hol a cigi? -bökött oldalba Tommy.-
- Szerintem azt elfelejtettem.
- Pont azt?
- Ja. De kaptál nyalókát és van Skitles.
- Na, jó.
- És én mit kapok? -nagyon csikizett amikor Adam a fülembe súgta.-
- Ha még egyszer így megcsikizel, akkor két pofont biztos!
- Milyen kis agresszív vagy!
- Arrwrrrrr....de még milyen!!!!
- Te dilis vagy!
- Te meg folyton kiröhögsz!
- Nem is.
- De.
- De azért nem haragszol ugye?
- Hát, lehet. - felálltam és a mászóka felé szaladtam a sötétbe. Hallottam, hogy Adam követ.- Hozd a vodkát is! Akkor talán kibékülhetünk!
- Vedd úgy, hogy ott van.
- De még nincs! Előbb meg kell találnod!
- Kérhetek segítséget?
- Vannak még ott egy páran!
- Segítetek?
- Azt se tudom, hogy én hol vagyok, nem azt, hogy Elly hol! -hallottam Lili hangját.- Detti meg Tommy itt egymásra borulva alkoholizálnak. Csak ti vagytok még ilyen vidámak.
- Oké, Elly. Játszunk! Mi a tét? Ha te nyersz, akkor........
- Akkor írsz nekem egy számot ami rajta lesz a következő lemezeden. És ha te nyersz, akkor......
- Kapok egy csókot. Áll az alku?
- Már kezdhetsz is azon gondolkozni, hogy mit írsz majd rólam! Mert úgy is én nyerek! -lehet, hogy egy csók múlik rajta és lehet, hogy nem lesz még egy ilyen esélyem, de akkor sem hagyom nyerni. Mert én mindig nyerek. -
- És amúgy mi a játék?
- Az egyikünknek el kell kapni a másikat és elsőnek kell visszaérni a többiekhez. Értve?
- Felfogtam. De én nyerek.
- Cöhh.. -a játszótérnek ez a fele teljesen sötétbe volt. Bebújtam a csúszda alá és vártam amég Adam a közelbe nem ért. Mikor elég közel volt előugrottam és rácsaptam a kezére.- Megvagy!!!!!- eszeveszetten rohantam. Talán még életemben nem futottam így. Már láttam Tommy égnek álló szőke tincseit és már csak egy kicsi hiányzott, mikor a saját lábamban akkorát estem, hogy repültem vagy két métert. Hangos puffanással a fűbe csapódtam. Lili és Detti szakadtak a röhögéstől.
- Nyertem! És meghaltam.....auhhh! Köszi az együttérzést.
- Olyan voltál mint egy aszteroida. Csoda ha nem lesz itt egy kráter!
- Köszi.
- Te hogy tudsz még így futni?
- Hogy?
- Mire én eljutottam odáig, hogy megforduljak addigra te már itt puffantál.
- Hát ez van. Nyertem.
- Ez azt jelenti, hogy én nem kapok semmit?
- Azt a valamit ki kell érdemelni.
- Hogyan?
- Majd megtudod ha eljön az ideje.
- Elly, nem gond ha én szeretnék már hazamenni? Én kész vagyok, kakukk! -mondta Lili.-
- Hazakísérünk.
- Oké.
- Hát, akkor szerintem már én is megyek. - tette hozzá Detti.-
- Jó, csajok. Induljunk. -elindultunk Lili lakása felé és közben Lili, Detti meg én olyan csodaszép magyar nótákat énekeltünk mint az 'Utcára nyílik a kocsmaajtó...' ,ami harmadjára már úgy hangzott, hogy:' Kocsmára nyílik az utcaajtó..'. Csak egy csöppet néztek minket hülyének és Adamék úgy sem értették. De nekünk ez mindegy.
Odaértünk Lilihez, elköszöntünk és mentünk tovább Dettihez. Az ajtóban Detti a nézésével közölte, hogy szeretné felvinni Tommyt, szóval én mindent megteszek, hogy ebben segítségére legyek.
- Bejöttök inni valamit?
- Én szívesen innék egy kávét.
- Szerintem Adam és én még sétálunk egy kicsit. Igaz Adam? -miután a 'nemleges választ nem fogadok el' nézéssel néztem rá, felfogta, hogy miről van szó.-
- Persze, igen. Mi sétálni szeretnénk, de te nyugodtan igyál egy kávét.
- Biztos nem baj? -kérdezte Tommy egyszerre Adamet és Dettit.-
- Nekem nem! Van társaságom. -vágta rá Adam.-
- Én meg nem azért kérdeztem mert baj lenne.
- Hát akkor rendben. Majd találkozunk.
- Sziasztok. Jó "kávézást".
- Meg lesz. -vigyorgott Detti, mint egy vadalma. De ez érthető. Álmai pasia épp most megy fel a lakására.-
- Te ugye tudtad, hogy ez lesz? - vetettem Adamre gyanakvó pillantást.-
- Igen. Biztos voltam benne.
- Na és most mi legyen?
- Én, igazából szívesen meginnék egy kávét.
- Hát, nem messze lakok. Iszunk egyet?
- Ezer örömmel.
- Hát, azt le merem fogadni. - elindultunk a lakásomra.-
- Messze laksz?
- Részegen nem vagyok valami jó a távolságbecslésben, de nem vagyunk nagyon messze. Azt hiszem.
- Remélem azért hazatalálsz.
- Biztos. És a legrosszabb esetben is visszatalálunk Lilihez.
- Jók a kilátásaink!
- Ne kötözködj!
- Én nem kötözködök! Na add ide a kezed, nehogy eless. Hogy szedlek össze ha itt elkenődsz a betonon?
- Nem szoktam elesni. Csak akkor ha tudom, hogy valaki elkap. Mert a lányok azt mondták, hogy ha elesek nemcsak kiröhögnek, hanem lefotóznak és felrakják Napiszarra. Jófejek, vagy valami olyasmi.
- Abban biztos lehetsz, hogy én elkaplak!
- Ez édes tőled! De azért nem szándékozom elesni.
- Minden tőlem telhetőt megteszek. - sikeresen megtaláltam a lakást és miután egy kicsit elszerencsétlenkedtem a kulcsokkal, be is jutottunk. Lerúgtam a cipőimet az ajtó mellé.-
- Ez lenne a birodalmam. Érezd otthon magad.
- Nem valami olyasmit mondtál, hogy Vikivel laksz?
- De. De ez az én birodalmam, ő nem vállal annyi házimunkát mint én! Én mosok, főzök és takarítok. Bár a takarítás nem tartozik a kedvenceim közé, ezért Viki abban néha segít meg kivasalja a cuccokat. Ennyi.
- Igazi kis háziasszony vagy.
- Nem. De most felteszem a kávét. -mezítláb végigcsattogtam a nappali parkettáján és a konyha kövén és elindítottam a kávéfőzőt. Jó végre itthon lenni. És sürgősen át kell öltöznöm.
- Adam! -kiabáltam kifelé a konyhából.-
- Igen?
- Tervezed, hogy visszamész a szállodába?
- Miért?
- Mert akkor neked is keresek valami kaját.
- Nem gond, ha maradok?
- A legkevésbé sem! De megtennéd, hogy bekapcsolod a laptopot. Ott van az asztalon.
- Persze. -bementem a hálószobába és előrángattam a szekrényből az egyik rövidnadrágomat, ami szó szerint rövid. Dettinek az a véleménye, hogy az egy boxeralsó. Pedig nem az. Az egyik kedvenc pólómat szedtem elő. Egy hatalmas, rózsaszín, félvállas pólót, ami a combon közepéig ér.-
- Ahh.. így már sokkal kényelmesebb! Na nézzük meg, hogy mit eszünk.
- Valami édeset.
- Okés.
- Várj meg. -bevártam Adamet és a hűtő felé vettem az irányt. Nem sok minden volt most benne, de megakadt a szemem a gyümölcssalátán. Kivettem a pultra és én is felpattantam a kávéfőző mellé.-
- Kész a kávé!
- Fantasztikus.
- Akkor majd később esszük a gyümölcssalátát.
- Rendben és most kapok kávét?
- Tessék. Cukrot, tejet kérsz?
- Igen. -lemásztam a konyhapultról és a hűtőbe dugtam a fejem. Az egész hűtőt átkutattam, de a tej sehol. Mikor már feladtam volna, akkor veszem észre, hogy már ott van az asztalon, de, hogy hogy került oda arról fogalmam sincs.-
- Meg is van.
- Remek. -megittuk a kávét és a kanapéra telepedtünk. Én nekiestem a gépemnek és felmentem Facebookra, hogy bejelöljem a glamberteket, akikkel a metrón találkoztunk.-
- Neked van Facebook-od? Mert akkor ott tudnánk beszélgetni, majd ha visszamentek.
- Nincs. Vannak nagyon ijesztő emberek, akik miatt töröltem magam.
- Ha én minden olyan ember miatt törölném magam akkor már több százszor is törölhettem volna magam.
- És neked van Twittered?
- Nincs. Én a megszokások rabja vagyok. Először a Facebookra is olyan nehezen tudtak rábeszélni.
- Oh.....-kínos csönd.-
- Csináljunk neked egy olyan fiókot amiben csak velem beszélgetsz. Mit szólsz?
- Okés.
- Akkor a fedőneved.....
- Na, találj ki valamit.
- Mitchel....... Igen. Csak így simán. Mitchel. Erről nem gondol senki semmi különöset.
- Nekem rendben van.
-Akkor csináljuk. Név?
- Te is tudod.
- Születési idő?
- 1982.....
- Én is tudom.
- E-mail? Írd be te. -bepötyögte.-
- Neme?
- Férfi.
- Most az adatlap.
- Nem kell. Úgyis csak az üzenetek a lényeg.
- Akkor kész is a privát beszélgetési módszerünk.
-Kész ám. Bejelölted magad?
- Igen. És te majd lájkolod a képeimet.
- Természetes.
- Nincs kedved bemenni a hálóba tévézni és megenni a salátát?
- De van. -bementünk és én bevetettem magam a takaróm alá. Adam pedig befeküdt mellém. Alapesetben totál zavarban lettem volna, de a pia sokat segít. Határozottan oldja a feszültséget! Ahogy bekapcsoltuk a TV-t rájöttem, hogy vele nem tudok magyar csatornákat nézni és csak azok vannak. -
- Hallgatunk zenét, mert gondolom a magyar filmekből nem sokat értenél. Vagy nézzünk DVD-t?
- Először egy kis zene aztán meg egy film. Oké?
- Oké. - Adam nem figyelt oda és leette magát. Én úgy kiröhögtem, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlen.-
- Fantasztikus!
- Gyere, adok egy pólót.
- Nem akarok kötözködni de nem hiszem, hogy egy a méretünk.
- Még nem mondtam, hogy szeretem a pasicuccokat? Olyan kényelmesek a hatalmas pólók.
- Hát jó. -előszedtem egy fehér trikót és egy hatalmas, fekete feliratos pólót.-
- Melyik legyen?
- A fehér.
- Nesze. -dobtam a fejére.- Az ingedet meg add ide, mert a barackfolt nem jön ki ha beleszárad.
- Egy perc. -kezdte gombolni az ingét, én pedig a fürdő felé indultam-
- Gyerünk vetkőzz!
- Csak egy szavadba kerül.
- Ha átvetted akkor idehozod?
- Itt is van. -jött be Adam a fürdőbe.-
- Hmm.... egész jól áll. Visszamész addig, vagy megvárod amég kimosom?
- Megvárom. Tettszik a kádatok. Jó nagy. -ült le a kád szélére.-
- Az. Jó nagy. Már ültünk benne négyen is. Fürdőruhás buli.
- Jól hangzik.
- Az is volt! Na tessék. Kész is van. Tiszta és friss.
- Akkor visszamegyünk?
- Nem! Úgy terveztem, hogy itt maradunk! -válaszoltam kissé cinikusan.-
- Nekem itt is tetszik.
- Akkor nyugodtan maradj, de én mentem. -elindultam befelé és elkezdtem berázni a takarót a huzatba mikor Adam hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam.- Te meg mit csinálsz?
- Kiérdemlem már azt a valamit?
- Te úgy gondolod, hogy igen?
- Szerintem, már igen. És szeretném valamivel meghálálni, hogy itt maradhatok éjszakára.
- Mindenkinek így hálálkodsz?
- Nem. Így csak a számomra nagyon különleges embereknek.
- Akkor gyere. - lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát és közelebb húztam, ő pedig megcsókolt. Olyan óvatosan ért hozzám mintha attól félne, hogy összetör. Pár percig csak álltunk egymást szorítva, amikor csengett a telefonom. - Fel kell vennem.
- Rendben. -kimentem a nappaliba. A telefonom az asztalon volt és a képernyőjén Jessy képe villogott. Miért is gondolkoztam el azon, hogy ki hívhat? Senki más nem állna neki hívogatni éjszaka csak Jessy. De szeretem ezt a lököttet.-
- Na, csá. Mi a probléma?
- Csak azt akartam megtudni, hogy egyben vagy-e még?
- Totál. Na, ha csak ennyi, akkor én mennék aludni. Majd holnap mesélek.
- Oké. Menj csak! Jó éjt!
- Szeretlek!
- Én is téged. Te részeg idióta!
- Na szia.
-letettem a telefont és visszamentem a szobába. Adam már az ágyban feküdt.-
- Nem baj, ha máskor nézzük meg azt a filmet? Még aludni is kéne.
- Dehogy. Gyere. -befeküdtem Adam mellé, aki abban a pillanatban ahogy lefeküdtem teljesen odabújt hozzám. Meghalok milyen édes!! Fölém hajolt és újra megcsókolt. Közben kikapcsoltam a TV-t. Szinte teljesen sötét lett. Éppen csak az arcát láttam a félhomályban. Őszintén nem tudom meddig voltunk így és, hogy hogy kerültünk abba a helyzetbe. Mert mikor egyszer csak feleszméltem akkor már teljes mértékben rajtam feküdt. Nem mondom, hogy nem élveztem, de ezúttal nem a telefon, hanem én voltam az, aki megtörte a pillanatot.
- Hé, Adam....
- Igen?
- Valamit mondanom kell.
- Na mi az? -mondta miközben a nyakamat csókolgatta.-
- Én nem vagyok olyan lány, akit ilyen egyszerűen megkapsz.
- Ezt fejtsd ki bővebben.
- Ez nekem nem okés így, hogy nem is ismerlek. Csak idejössz és nem tudok neked nemet mondani.
- Nem is kell.
- De igen. Kell. -eltoltam magamtól és a konyhába mentem. Ő pedig utánam.-
- Most meg mi a bajod?
- Nem tudom én se. Te egy iszonyat jó pasi vagy és iszonyat édes! De nem megy. És az a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy miért. - Adam mosolyogva odajött hozzám és megölelt.-
- Te lökött vagy és még részeg. De ha nem akarsz ma semmit, akkor ma nem is fog történni semmi. Ha neked úgy jobb, akkor előbb ismerjük meg egymást. Ha más nem is lesz belőle legalább lesz egy nagyon dögös, őrült, új barátom. Na mi a véleményed?
- Az, hogy túl jó vagy ahhoz, hogy igaz legyél.
- De azt meg neked kell tudnod, hogy tartozol nekem meg Tommynak egy városnézéssel.
- Rendben. Eszünk csokit?
- Persze. Megérdemeljük a ma este után.
- Akkor várj. Mert a második polcot csak a pultról érem el.
- De pici vagy. Mond, hogy mit vegyek le, majd én leveszem.
- Majd én tudom, hogy mit veszek le. Van itt vagy nyolc fajta csoki. Te milyen fajtát szeretsz? Van itt sima, mogyorós, epres, valamilyen likőrös, meg pattogóscukros. Meg még egy csomó másfajta is.
- Jó sokféle csokid van.
- Mindennél jobban imádom a csokit. Kiskorom óta amikor valaki a családból vagy a barátaim közül nyaralni megy az hoz nekem valami csokit ajándékba. Tudják, hogy nagyon édesszájú vagyok.
- Ez aranyos.
- Na, milyet kérsz?
- Te milyet eszel?
- Pattogóscukros. Ez a kedvencem a töltöttek közül.
- Akkor én is megkóstolom.
- Te még nem ettél ilyet?
- Még nem.
- Nem tudod, hogy eddig mit hagytál ki. Aztán van még egy kis torta a hűtőben. Vikinek tegnapelőtt volt a szülinapja. És ha nem haragszol meg akkor elmondom, hogy Viki a 'Nem mondhatsz nemet a szülinapomon' szöveggel vett rá, hogy kísérjem el a koncertre.
- Amúgy el se jöttél volna? - nézett rám.-
- Mivel Viki ezt reklámozta nekem hónapok óta, így már eléggé kíváncsivá tett. Úgyhogy lehet, hogy elmentem volna úgy is, de nem vagyok benne biztos.
- Szóval Viki az, aki szerencsét hozott nekem.
- Meg a szülinapja. De a legjobb, hogy maradt torta.
- Milyen torta?
- Dupla csokis.
- Jól hangzik.
- Fuuuh. Mennyit zabálok ma össze-vissza. Ez az egyetlen bajom a részegséggel, hogy mikor kezdek józanodni akkor olyan éhes leszek. -ültem le a pultra.-
- És ezzel mi a baj?
- Az, hogy soha nem fogok úgy kinézni ahogy akarok.
- Mit akarsz változtatni magadon?
- Nem tudom. Fogyni akarok, mert karácsonyra úgyis felszedek vagy 10 kilót.
- Hova akarsz te fogyni?
- Csak nem tetszek magamnak. De mindegy. Mondhatok bármit. Te nem úgy látsz engem ahogy én magamat.
- Te pont jó vagy így ahogy vagy és én sem vagyok egy Mr. Tökély.
- Te hülye vagy! Veled semmi baj sincs.
- Ezt én is mondhatnám neked.
- Na jó. Lapozzunk. Tessék. -tartottam egy kocka csokit Adam szája elé.- Ezzel zárjuk le a témát. Amég eszel addig legalább csöndben leszel.
- Rendben, de nem félsz, hogy megharaplak?
- Nem tennéd meg.
- Igaz. De....-kivette a kezemből a csokit és most ő tartotta elém.-...előbb te.
- Miért?
- Csak mert.
- Ha te ezt szeretnéd. -megfogtam a kezét és a számhoz emeltem. Elvettem a csokit és csak a szórakozás kedvéért lenyaltam az olvadt csokit az ujjáról.-
- Na, ez nagyon gonosz volt.
- Miért?
- Most közölted, hogy nem kaphatlak meg ilyen egyszerűen és most csinálsz egy ilyet. Ez olyan dögös volt, hogy kínszenvedés mikor utána eszembe jut, hogy 'egyenlőre csak barátok'.
- Tudom.
- Kis egoista.
- Hallod? -kinyitottam a számat és hallani lehetett ahogy a cukor pattogott. Olyan vicces.-
- Ja.
- Te nem eszel?
- Én inkább megvárom a tortát.
- Akkor előszedem. Kérsz rá tejszínhabot?
- Igen, kérek.
- Mekkora szeletet kérsz? Vennél elő két tányért? Ott vannak az alsó szekrényben.
- Megvan. De itt csak egy lapos tányér van.
- Upsz. Már el kéne mosogatni. Akkor nem gond ha osztozunk?
- Dehogy.
- Akkor vágok egy jó nagy szeletet.
- Ez nagyon jól néz ki!
- Köszi. Én csináltam.
- Tudsz főzni?
- Hát, egy ideig úgy volt, hogy otthon maradok és én leszek az új kisfőnök az éttermünkben.
- Van éttermetek?
- Igen. Az volt anya és apa álma, hogy nyitnak egy közös éttermet és ők ezt meg is valósították. Ők a példaképeim. Nagyon hiányoznak. De a sulit nem hagyhatom itt.
- Nekem is mindig hiányzik a családom ha nincsenek a közelben.
- Mondjuk nekem az is nagyon fura volt először, hogy nincs mindig valaki a körülöttem. Egy nagycsaládban megszokja az ember a nyüzsgést.
- Nagy családod van?
- Hát, ugye anya, apa és öten vagyunk testvérek.
- Öten?
- Igen. Van egy nővérem, egy húgom és két öcsém.
- Jó sokan vagytok.
- Aham... -egy pár pillanatra mind a ketten elgondolkoztunk. Végül én törtem meg a csendet. Ismét...-
- Felrázod a tejszínhabot?
- Persze. Add ide. -fogalmazzunk úgy, hogy ez a jelenet elég furán nézett ki.-
- Oké, elég lesz már. - egy nagy adag habot fújtam a tortára és a fiókba kezdtem kutatni két villa után.-
- Tessék, nyisd nagyra a szád.
- Nem lesz ez kicsit nagy? Ez egy fél szelet torta.
- Hát,.....nekem ilyen nagy van. - Adam éppen nyitotta a száját amikor én fogtam és az egészet az arcára kentem. Én magamba fojtottam a nevetést, ő pedig pókerarccal nézett rám.-
- Öhmm...Adam. Van egy kis torta az arcodon.
- Na ne mond. Észrevettem.
- Várj egy kicsit. Neked is van valami az arcodon. -elkapta a tejszínhabos flakont és telefújta az arcom habbal.
- Te szemét!!!!!
- Te kezdted!
- Igen. De az nem vicces, ha te csinálod!
- Ohh! Bocsi.
- De ugye te nem haragszol?
- Még nem döntöttem el.
- És ha adok egy puszit, hogy kibékítselek?
- Beszélgethetünk róla. - Adamet az övcsatjánál fogva húztam közelebb és egy kis, visszafogott puszit adtam a szájára.-
- Ez volt a kibékítős puszi?
- Tiszta ragacs vagy. Mit hittél?
- Hát.......valamivel többet.
- El sem tudom mondani, hogy most mennyire cuki vagy így tiszta tortásan. Kérsz inni? Van kóla meg gyümölcslé.
- A kóla jó lesz.
- Te már álmos vagy?
- Miért?
- Mert én még kicsit sem. Még most is táncolhatnékom van.
- Akkor táncolj.
- Ja, hogy jót röhöghess?
- Nem röhöglek ki.
- Persze. Kicsit sem vicces egy tejszínhabos idióta, aki a konyha közepén táncol. Áhhh, kicsit se.
- Oké. Tényleg vicces lenne.
- És le akarok tusolni. Olyan koszosnak érzem magam ettől a habtól.
- Most, hogy mondod, én is. És rajtam torta is van.
- Akkor letusolok. Utána meg te. Jó?
- Szerintem jobb lenne együtt.
- Szerintem meg nem. Na megyek. Addig azt csinálsz amit akarsz, csak az ágyat kerüld el csokisan.
- Rendben. - kerestem új pizsamát és vettem elő törölközőket. Olyan jó végre beállni a jó forró víz alá. Már tudom, hogy ez hiányzott. Mindig ez a napom fénypontja. Azt az egyet sajnálom, hogy nem állhatok most itt egy órát. Adam már biztos unja a várakozást, úgyhogy sietni kéne. Gyorsan lesikáltam a sminket a fejemről és kész is vagyok. Kimegyek a nappaliba. Adam ott áll a szekrény előtt.-
- Kérdezhetek?
- Nyugodtan.
- Találtam itt egy képet a sarokban. Ki ez a srác itt veled? Ha nem túl személyes a kérdés. -odamentem és elvettem a képet. A jókedvem abban a pillanatban elszállt, ahogy ránéztem a képre. Szerintem ezt Adam észre is vette. - Valami rosszat kérdeztem?
- Nem. Semmi gond. Hát.......ez a srác. Életem legnagyobb hibája volt.
- Pedig boldognak tűnsz. Mi történt?
- Azt hittem, hogy ő a páncélba öltözött lovagom, de rá kellett hogy jöjjek, hogy csak egy alufóliába tekert szemétláda.
- Ohh....sajnálom.
- Ne sajnáld. Ha nem így alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy most téged sem ismernélek.
- Hát, az szörnyű lenne mind a kettőnk számára.
- Igen. Az szörnyű lenne. Na menj tusolni. A szennyestartón van a törölköző. És ha akarod utána megmasszírozom a hátad. Kiengesztelésképpen amiért összekentelek tortával.
- Már alig várom! - miután Adam bement a fürdőbe én a hálószobába mentem és leültem a földre a szekrény elé. A kép amit Adam talált akkor készült mikor Horvátországban nyaraltunk az akkori barátommal, Balázzsal. Ez még az előtt volt mielőtt minden elromlott volna. Azóta mióta szakítottam vele rendszeresen zaklat. Nehezen viseltem eleinte, de itt vannak nekem a lányok. Ők azok, akik mindig fel tudnak vidítani.
Alig pár percen belül Adam is kész volt. És egy szál törölközőben jelent meg a szobában.-
- Elly. Véletlen egy gatyát nem tudnál adni, mert az enyém vizes lett.
- Egy perc és utánanézek. -egyszer mind a négyen kaptunk Dettitől egy-egy alsógatyát, mindre fekete alapon színes kalocsai virághímzés minta van nyomtatva. Az ajándék lényege az volt, hogy egy pasinak kell adnunk. De nem csak úgy egy jöttmentnek, hanem valaki olyannak, aki nem 'csak egy' pasi. Ha ez nem sikerül 30 éves korunkig akkor vénlányok maradunk. És Adam határozottan nem csak egy pasi. Úgyhogy ő megérdemli. Még most sem tudom elhinni, hogy Adam Lamberttel buliztam és most itt van a lakásomon. A nővérem most biztos azzal piszkálna, hogy a világon minimum 3millió férfi van és én kifogtam egy meleget. De a megfigyeléseim szerint nem mondanám teljesen melegnek. Mert ha ő totál meleg, akkor én vagyok totál férfias. De én nem vagyok az!- Meg is van!
- Köszönöm. Mindjárt jövök csak felöltözök.
- Siess. Már álmos vagyok.
- És mi lesz a hátammal?
- Mit szólsz a holnap reggelhez?.............Vagy majd valamikor. -tettem hozzá nagyon halkan.-
- Megegyeztünk. Már én is kezdek fáradni.
- Amúgy jó, hogy átkiabáljuk a fél lakást. A szomszédok biztos megdicsérnek holnap. - kiabáltam a fürdőszobába Adamnek.-
- Ne zavarjon. És már van valami programod mára?
- Vennem kell egy üveg pezsgőt Jessynek.
- Miért?
- Fogadtunk. Ja, és tartozok nektek egy városnézéssel.
- De az ráér délután is.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Mondjuk én soha nem vagyok másnapos.
- Én igen.
- Akkor holnap majd jól kiröhöglek.
- Rossz vagy!! - jött be Adam a szobába és feküdt mellém.-
- Azt kell mondjam, hogy neked jobban áll mint nekem.
- Köszi. Te nem mosod le a sminked?
- Már lemostam.
- Te jó ég! De szép vagy.
- De édes vagy. Amúgy te minek sminkeled magad? Szerintem sokkal jobb anélkül!
- Nem is tudom. Egyszer elkezdtem, aztán mindenki azt mondta milyen jól áll és megszoktam.
- Pedig így sokkal szebb a szemed!
- Igazából, te tök kedves vagy csak jól leplezed.
- Jó az észrevételed. Ha az emberek észreveszik a kedvességed, utána el is várják. Én nem akarok mások elvárásai szerint élni. És te hogyhogy engem választottál?
- Nem tudom. Csak úgy.
- Az ember nem 'csak úgy'-ra választ ki valakit.
- Hát, mikor felmentem a színpadra, akkor te voltál az első a tömegben akire felfigyeltem. És nem mellesleg az összes dalt fújtad kívülről.
- Ez Viki is lehetett volna. Miért nem őt választottad?
- Ne vedd sértésnek, de rajtad láttam, hogy őrült vagy.
- Ez már valamivel hihetőbb válasz. Na mostmár tényleg aludjunk. - adtam Adamnek egy jóéjtpuszit, bebújtunk a pihe-puha takaró alá és mire a fejem párnát ért én már aludtam is.
Ez egy remek nap volt! És a holnap is az lesz!
- Pedig ma szerintem elég rendesen el leszünk ázva! De már kíváncsi vagyok rá! - Lili iszonyatosan fél a magasságtól és az volt az újévi fogadalma, hogy elmegy bungee jumpingolni. Amit mi több mint valószínű, hogy videón fogunk megörökíteni.-
- Úgy imádom, hogy ilyen együttérző vagy!
- Tudod, hogy szeretlek, te kis nyomi!
- 'kis nyomi'?! Magasabb és idősebb vagyok nálad!
- Attól, hogy vén segg vagy, attól még lehetsz kis nyomi!!
- Na jó, én már nem értem a logikád!
- Jaj, Lilicica! Ez egyszerű! Elly úgy érti, hogy senki sem jobb nála semmiben, még az olyan egyértelmű tényekben sem mint a magasság. Az egója És ebben a huszon-centis cipőben tényleg magasabb nálad egy picivel.
- Igen, Jessy. Ez így egy pontos meghatározás! - mondtam és közben egy percre sem vettem le a szemem Adamről.-
- Te totál belefejeltél ebbe a pasiba! Ugye?
- Nem is!
- De is!
- Nem! Csak......öhhmm.....hát, izé. Érted.
- Ez tényleg egy megalapozott válasz volt!
- Kötözködj csak!
- Ez nem kötözködés! Ez igaz! Csak nézz magadra.....
- Mért? Mit kéne látnom magamon?
- Hát, egy katasztrofálisan bárgyú vigyort és elfátyolosodott szemeket. Szóval nagyjából úgy nézel ki mint aki jó rendesen befüvezett.
- És honnan tudod, hogy nem vagyok beállva?
- Ismerlek. Mindig és mindenhol tudni akarsz magadról.
- Ha tényleg ismernél akkor tudnád, hogy nem vagyok 'belefejelve'!!!!
- Aha, oké! -nézett rám úgy, hogy csak az egyik szemöldökét húzta fel. Ez volt Jessy 'cinikus feje'.-
- Kimondhatatlanul utálom amikor így nézel!
- Azért csinálom! Nem adok nektek hat órát sem!
- Mi van a hat órával?!
- Nem adok hat órát sem nektek, hogy egymás szájába kössetek ki!
- Hülye vagy!
- Ha te mondod!
- Igen, én mondom!
- De ha nekem lesz igazam akkor jössz nekem egy egész üveg pezsgővel!
- Oké. - erre kezetráztunk és néztük tovább a koncertet.-
Miután vége lett a koncertnek a lányokkal mentünk a lépcsőhöz, ahol az az öltönyös pasas várt minket.
- Heló, én Jack vagyok. Adam azt kérte, hogy kísérjelek titeket az öltözőbe. És had jegyezzem meg, hogy fantasztikus volt amit a színpadon műveltetek!
- Köszönjük. - elindultunk az öltözőbe. Rövidebb hezitálás után a kíváncsiság győzött és megkérdeztem.- Adam mindig ilyen jófej azzal akit a színpadra hív? Csak mert valahogy az ember nem igazán gondolna ilyen közvetlennek egy ilyen híres embert.
- Hogy jófej-e? Igen. De, hogy elmenne vele bulizni? Erre még nem volt példa!
- Oh.
- Őszinte leszek. Hallottam fél füllel, ahogy Adam éppen azt mondja, hogy valami olyan más benned, olyan érdekes!
- Igen?
- Tyuhúúú, Ellykém! - vigyorgott az arcomba Viki.-
- Nincs semmi 'tyuhúúú'! - néztem gorombán Vikire, aztán visszafordultam Jackhez.- Tényleg ezt mondta?
- Igen. Én is megdöbbentem, mert amióta vele dolgozom azóta nemigen hallottam, hogy ilyet mondott volna egy nőre.
- Hallod Elly, férfias vagy! - kezdett el vihogni Jessy.-
- Dugulj el!!! Kettőnk közül nem tőlem fél a fél baráti körünk!
- Azért félnek mert pudingok!
- Vagy te vagy csöppet agresszív!
- Még olyat se láttam aki agresszív!
- Ááá dehogy! - odaértünk az öltözőhöz és bekopogtunk.-
- Gyertek be! - az első dolog, amit megláttunk miután beléptünk az ajtón az Adam volt, ahogy az ingét gombolta éppen. Te jó.........ég! Eddig azt hittem, hogy Adam nem birizgálja a fantáziámat, de tévedtem!
- Viki. Leszel szíves most megismételni amit a folyosón mondtál!
- Bocsi, de abban sem vagyok teljesen biztos, hogy még élek, mert valahogy így nézhet ki a mennyország!
- Nem hibáztatlak! Én azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok vagy lány.
- Tényleg?
- Nem.
- Ti meg mit beszéltek? Fura ez a magyar nyelv! De amúgy tettszik. -nézett minket Adam vigyorogva.-
- Én is imádom ezt a nyelvet és amúgy nem beszéltünk semmi érdekesről.
- Ha te mondod! Tommy mindjárt visszajön és indulhatunk. Addig üljetek le nyugodtan! Kértek valamit inni?
- Köszönöm nem. - ültem le.-
- Mi sem. - abban a pillanatban, amikor éppen elhelyezkedtem az ajón berontott Tommy.-
- Hölgyeim, itt a fuvar.
- Detti el ne olvadj! - mondtam hangosan, magyarul.-
- Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom?
- Nem.
- Ja, bocsi! Elfelejtettem, hogy te máséra pályázol!
- Te köcsög! - vágtam a vállába ököllel.-
- Ez meg mi volt?! -nézett ránk Adam nagy szemekkel és meghökkent arccal.-
- Semmi, semmi csak azt bizonygatta, hogy valaki és én közöttem lesz valami. Pedig nem. És hozzátett még pár beszólást is. Lökött a csaj, ne figyeljetek rá!
- Ki tudja! Lehet a végén még igaza lesz!
- Miből gondolod? Azt se tudod, hogy kiről van szó!
- Nem tudom, de sejtek valamit.
- Na mit sejtesz?
- Az titok!
- Előttem nincsenek titkok.
- Szóval már tudod mi lesz a vége?
- Hát......azt nem mondtam, hogy tudom mi lesz a vége, de az biztos nem amit ő mondott!
- Ja, igazad van! De ha mégis nekem lenne igazam tudod, hogy milyen vékonyak a falak, legyél tekintettel Vikire!!!
- Na, jó! Most már tényleg elhúzhattok a francba!
- Azt hiszem a barátnőid nagyon belemelegedtek a zaklatásodba.
- Köszi, hogy te is észrevetted! Már kezdtem azt hinni, hogy paranoiás vagyok! -Adam olyan édesen mosolygott ezen, hogy már majdnem az én lábaim is megadták magukat. De azért én még kitartottam! Nem szabad összejönnöm vele! Legalábbis úgy nem, hogy érezzek is iránta valamit! És pont ez a baj, hogy ő az a pasi akit szerintem tudnék szeretni, de a föld két ellentétes pontján élünk. Ez nem jönne össze. Tudom, hogy én pont a nem érzelgős fajtába tartozom, de pont ettől olyan nagy a kockázat. Mert sajnos, ami késik az nem múlik!.-
- Na, hölgyeim! Mehetünk?
- Hát persze! - elindultunk a színpaddal ellentétes irányba és valami hátsó kijáraton eljutottunk a kocsikig. Az egyikben ült Jessy, Lili, Lisa és L.P. A másikban pedig Viki, Detti, Tommy, Adam és én. Miután beültünk a kocsiba előkaptam a telefonom és posztoltam az Adam Lambert Hungary Facebook oldalán:
" Sziasztok glambertek!
Adammel partyzás! <3 Eheem! Én voltam az a szerencsés akit Adam felhívott a színpadra. Ha kihevertem a másnapom akkor dobok fel képeket! :$ <3 Most megyünk az afterpartyra, épp itt ül mellettem :$ muhahaha ;) Szép estét :) "
- Mit csinálsz?
- Írok Facebook-on a rajongói oldaladra.
- Majd ha lesz egy kis időnk, akkor nekem is megmutatod? Mert, ugye még pár napot itt maradunk Tommyval.
- Hát persze. Meg a videót is amit a szülinapodra küldtek.
- Azt már láttam.
- Igen?
- Igen. Nagyon kedves gesztus tőletek!
- Hát igen. Mi magyarok kedvesek vagyunk!
- De te nem is vagy magyar!
- Hát, a születésem szerint nem, de én magyarnak érzem magam! És a nagymamám is magyar. Nem is tudom, de valahogy jobban otthonomnak érzem ezt a helyet mint Los Angeles-t. -Adam már nem mondott erre semmit, mert odaértünk a bárhoz ahol az afterparty volt.
Hangos zene hallatszott be a kocsiba és amikor kinyílt az ajtó vakuk kezdtek villogni és pár "Adam we love you!" sikoly is hallattszott. Adam előttem szállt ki a kocsiból, majd a kezét nyújtotta és kisegített. Mind bementünk és célba vettük a bárpultot. Bár a cél elérését nehezítette, hogy minden ember közös képet akart Adammel vagy beszélni vele. Végül sikeresen elértük a pultot és Tommy odafordult hozzánk.
- Mit isznak a hölgyek? -összenéztünk a lányokkal és szinte egyszerre válaszoltunk.-
- Tequilát! Mindig azzal indítjuk be a bulit.
- Kilenc tequilát kérnék. - mondta Tommy a pultosnak, akinek fél percig se tartott kitölteni a tequilákat.-
- Nyami! - vettem el a sótartót a pultról.-
- Te ennyire szereted a tequilát?
- Nem, Adam én nem szeretem a tequilát! Én imádom!
- Nagy különbség, tényleg!
- Hát.......nem mindegy, hogy valamit szeretsz vagy imádsz!
- Miért nem?
- Csak mert.
- Na, jó! Igyunk!!! -koccintottunk és ezt a kört követte még pár. Időközben a társaság egy része eltűnt, de, hogy hova arról fogalmam sincs. Már csak Viki, Detti, Adam és Tommy volt ott.-
- Mivel itt vagytok Magyarországon így van valami ami kötelező!
- És mi lenne az?
- A pálinka!
- Hajrá! De aztán már elég lesz. Nem akarok nagyon szétesni.
- Haha. Ugye most viccelsz?
- Miért? -az alkohol már éppen kezdi átvenni a hatalmat az agyam korlátozott felén, úgyhogy átkaroltam a nyakát, a hangzavar miatt olyan közel hajoltam, hogy a szám szinte hozzáért a füléhez és halkan magyarázni kezdtem neki.-
- Mert most velünk bulizol! És ma úgy be leszel állva mint a gerely! Olyan jó magyarosan! Oké?
- Azt teszem amit mondasz!
- Na ez a beszéd! -most én fordultam a pultoshoz és a hangzavar miatt elég furán artikulálva és a kezeimen mutogatva jeleztem neki, hogy öt barackos mézes Fütyülőst kérek. Hirtelen kitaláltam, hogy legalább koccintani megtanítom őket.-
- Na, fiúk! Most megtanítalak titeket magyarul koccintani. Oké?
- Figyelünk.
- Mondjátok koccintáskor, hogy: EGÉSZSÉG! -hát ez marha jó! Bár az 'egészségből' valami 'eggesszsegg' lett. De, mi jó már, hogy tanítottam valamit Adamnek és Tommynak!
- Ez rohadt jó! - mondta Tommy miután mindenki pohara kiürült.-
- Szerintem pont itt az ideje táncolni! - pillogott ránk Viki.-
- Nekem nyolc. -pattantam le a bárszékről és indultam a tömeg felé egyik oldalamon Dettivel, a másikon meg Vikivel. Miután észrevettük, hogy a fiúk nincsenek a közvetlen közelbe mind a hárman csábosan hátranéztünk és odaszóltam nekik.- Hát, ti nem jöttök?
- Egy perc és ott vagyunk.
- Csak nem csúsztok már most szét?
- Ne is reménykedj, hogy ilyen könnyen lerázol! -termett ott hirtelen mögöttem Adam.- Na, akkor táncolunk?
- Hát, hogyne! - elvegyültünk a tömegbe. Dettiéknek nagyon jól sikerült mert még mi sem találtuk őket. Egy ideig Viki velem és Adammel táncolt. Aztán ő is eltűnt. Úgy látszik nem telt sok időbe még talált magának egy helyes csávót, engem pedig ott hagyott kettesben Adammel. Adam pont úgy táncol ahogy azt az ember elképzeli. Szorosan magához ölel és ő akar irányítani. Olyan tipikus pasis viselkedés. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje táncolhattunk mikor megtaláltuk Jessyéket.-
- Elly, képzeld mit láttunk!
- Mit?
- Detti és Tommy ott smárolnak kinn a folyosón!
- Na ne má'!
- Ha Tommy akar valakit azt megszerzi! Főleg ha tálcán nyújtják át neki! -nézett rám Adam átszellemült vigyorral.- Tommy nem szeret vadászni! Ő inkább az a kapcsolatban lévős típus. De ha egyszer összejön neki valami, akkor részvétemet nyilvánítom a lakótársnak, mert egy darabig nem alszik!
- De rossz vagy!
- Én?!
- Igen te! Nagyon, nagyon rossz vagy!
- Szerintem pedig te vagy a rossz!
- Nem is! Én jó kislány vagyok!
- Vigyázz mert reped a plafon! - megjöttek Dettiék.-
- Detti a rúzsod kicsit elkenődött. - ijedten kezdte törölgetni a szája sarkát.- Nincs is rajtad rúzs te szerencsétlen! De ezzel elárultad magad.
- Te szemét. Nem árulhattam el semmit mert nem történt semmi sem!
- Jessy látott titeket.
- Basszus! Hogy?
- Mindegy. Nem akarunk lelépni innen? Olyan mehetnékem van.
- Hova mennénk? - nézett rám Jessy.- Nincs olyan hely Pesten ahol ne ismernék fel Adamet vagy Tommyt.
- Ez nem lényeges! Oda megyünk ahova csak akarunk! Az egész város a miénk. És nem akarok kötözködni, de ÉJSZAKA van!!!
- Te részeg vagy.
- És az ki érdekel?
- Én benne vagyok! Mutassatok meg mindent! -karolt át Adam.-
- Nem tudod mire vállalkozol Adam! - vetett egy utolsó kétségbeesett pillantást Jessy.-
- Ne aggódjatok! Sokkal durvább bulikban is volt már részem!
- Nem vagyok én abba olyan biztos. -hallottam Jessy hangját a hátunk mögül.-
A hátsó kijáraton sikerült úgy kijutni, hogy senki se látott meg minket. Elindultunk a Duna felé.
- És most merre? És mit fogunk csinálni? És hol van Viki?
- Megyünk a játszótérre.
- Ott összetöritek magatokat.
- Dehogy is!
- És hol van Viki?
- Írt egy üzit, hogy lelép a csávóval, akivel táncolt, úgyhogy enyém a kecó egész éjjel. Amúgy meg túúúl sok az és!!! Találnunk kell egy éjjel-nappalit.
- Minek?
- Hááát.....kell nyalóka, Skitles és egy üveg Royal.
- Nekem meg sürgősen kell egy doboz cigi! - tette hozzá Tommy.-
- Te cigizel?!
- Nem. partydohányos vagyok.
- Partydohányos?
- Csak akkor cigizek, ha bulizok.
- Tudom, hogy mit jelent, de szerintem olyan felesleges! Úgy is telefújják füsttel a képed.
- Na látod, ez a jó benned!
- Mi?
- Nem jó, ha egy csaj cigizik.
- Hát nem. Én csak partyalkoholista vagyok.
- Party- mi?
- Csak akkor iszok, ha bulizok. Bár nem mindig iszok. Anélkül is jól lehet érezni magad. - Tommy kiröhögött és csak akkor vettük észre, hogy a többiek már kicsivel előttünk járnak. Adam pedig odakiáltott nekünk.-
- Gyerünk bébi! Gyertek már!
- Minek akarsz te még inni Elly?
- Minek akarsz az anyukám lenni? Már van egy otthon.
- Oké csinálj valami oltári baromságot! Egészségedre.
- Köszönöm.
- Tudod, én már álmos vagyok! Szerintem én hazamegyek.
- Ne már!!! Még csak most indul a buli.
- Nem. Ez már nem buli! Álmos vagyóóók!
- Oké. Akkor mi is megyünk..........haza.
- Nem. Ti csak bulizzatok! Nekem úgy is vizsgám lesz holnap és ki kell pihennem magam.
-De akkor hazakísérünk!
- Rendben. Úgy is útba esik.
- Ja. És nem hagyhatjuk, hogy egyedül kóborolj éjjel!
- Mert pont az vagyok, akit félteni kell!
- Ahamm.
- Te se hiszed el!
- Nem ám!!- hazakísértük Jessyt és az első éjjel-nappali felé vettük az irányt. Lili, Adam és Detti kint maradtak, csak Tommy és én mentünk be. A boltban épp Kinga volt műszakban.
- Szép estét! Csak így egyedül Kinga?
- Nem. Petivel vagyok csak átment a pizzériába megkérdezni, hogy fel tudnak-e váltani egy tízest. És ő? Veled van? -nézett Tommy után, aki hátrament körbenézni.-
- Nem.
- Idevalósi?
- Nem. És Detti már stoppolta.
- Kár. Amúgy hova mentek?
- Megyünk a játszótérre.
- Ó! Bulis este?
- Az ám! Adam Lambert koncert. Afterparty. Fuck yeeeeah!
- Már tudom!!! Eddig gondolkoztam, hogy honnan ismerős. Ő Adam gitárosa. Ugye?
- Shhhh...csönd már!
- Mért? Tud magyarul?
- Ja, nem. Erre nem gondoltam.
- De ugye ő az?
- Igen. Adam meg itt vár a bolt előtt Dettivel.
- Mocskos mázlista!
- Azt hittem, hogy nem fogod elhinni.
- Ismerlek, te partyállat! És Tommy itt van teljes életnagyságban. Szerintem ez elég bizonyíték.
- Ezt most bóknak veszem!
- Veheted elismerésnek is! Le a kalappal előtted! De azért vigyázz mielőtt még leütlek!
- Mindenképp. Na, de mostmár vásárolok is, mert Detti tényleg leüt! Van Skitles?
- Hogy ne lenne? Minden héten kifosztod a raktárból, így Peti folyamatosan rendeli.
- Nyami. Meg kell még nyalóka. És persze valami pia.
- De, ugye azt tudod, hogy tilos közterületen inni!
- Igen Kinga, tudom.
- Ja, akkor jó. -összeszedtem a cuccokat és Tommyt, aztán elköszöntem Kingától és leléptünk.-
- Mi tartott eddig?
- Dumáltam kicsit Kingával.
- Remek! Nekem meg már lerohad a lábam.
- Ha kényelmesebb cipőt vettél volna akkor nem fájna.
- Lapozzunk.
- Szerintem is. Ki kér nyalókát? -persze mindenki elvett egyet és tovább mentünk. Lassan kiértünk a játszótérre. Szerencsére a játszótértől nem messze van pár lámpa, így nem voltunk teljes sötétbe. Én a táskámban kezdtem kutatni a pia után, de ezzel egy időben nem ment valami jól az egyenesen járás. Mikor végre odaértünk letáboroztunk a fűben.-
- Hol a cigi? -bökött oldalba Tommy.-
- Szerintem azt elfelejtettem.
- Pont azt?
- Ja. De kaptál nyalókát és van Skitles.
- Na, jó.
- És én mit kapok? -nagyon csikizett amikor Adam a fülembe súgta.-
- Ha még egyszer így megcsikizel, akkor két pofont biztos!
- Milyen kis agresszív vagy!
- Arrwrrrrr....de még milyen!!!!
- Te dilis vagy!
- Te meg folyton kiröhögsz!
- Nem is.
- De.
- De azért nem haragszol ugye?
- Hát, lehet. - felálltam és a mászóka felé szaladtam a sötétbe. Hallottam, hogy Adam követ.- Hozd a vodkát is! Akkor talán kibékülhetünk!
- Vedd úgy, hogy ott van.
- De még nincs! Előbb meg kell találnod!
- Kérhetek segítséget?
- Vannak még ott egy páran!
- Segítetek?
- Azt se tudom, hogy én hol vagyok, nem azt, hogy Elly hol! -hallottam Lili hangját.- Detti meg Tommy itt egymásra borulva alkoholizálnak. Csak ti vagytok még ilyen vidámak.
- Oké, Elly. Játszunk! Mi a tét? Ha te nyersz, akkor........
- Akkor írsz nekem egy számot ami rajta lesz a következő lemezeden. És ha te nyersz, akkor......
- Kapok egy csókot. Áll az alku?
- Már kezdhetsz is azon gondolkozni, hogy mit írsz majd rólam! Mert úgy is én nyerek! -lehet, hogy egy csók múlik rajta és lehet, hogy nem lesz még egy ilyen esélyem, de akkor sem hagyom nyerni. Mert én mindig nyerek. -
- És amúgy mi a játék?
- Az egyikünknek el kell kapni a másikat és elsőnek kell visszaérni a többiekhez. Értve?
- Felfogtam. De én nyerek.
- Cöhh.. -a játszótérnek ez a fele teljesen sötétbe volt. Bebújtam a csúszda alá és vártam amég Adam a közelbe nem ért. Mikor elég közel volt előugrottam és rácsaptam a kezére.- Megvagy!!!!!- eszeveszetten rohantam. Talán még életemben nem futottam így. Már láttam Tommy égnek álló szőke tincseit és már csak egy kicsi hiányzott, mikor a saját lábamban akkorát estem, hogy repültem vagy két métert. Hangos puffanással a fűbe csapódtam. Lili és Detti szakadtak a röhögéstől.
- Nyertem! És meghaltam.....auhhh! Köszi az együttérzést.
- Olyan voltál mint egy aszteroida. Csoda ha nem lesz itt egy kráter!
- Köszi.
- Te hogy tudsz még így futni?
- Hogy?
- Mire én eljutottam odáig, hogy megforduljak addigra te már itt puffantál.
- Hát ez van. Nyertem.
- Ez azt jelenti, hogy én nem kapok semmit?
- Azt a valamit ki kell érdemelni.
- Hogyan?
- Majd megtudod ha eljön az ideje.
- Elly, nem gond ha én szeretnék már hazamenni? Én kész vagyok, kakukk! -mondta Lili.-
- Hazakísérünk.
- Oké.
- Hát, akkor szerintem már én is megyek. - tette hozzá Detti.-
- Jó, csajok. Induljunk. -elindultunk Lili lakása felé és közben Lili, Detti meg én olyan csodaszép magyar nótákat énekeltünk mint az 'Utcára nyílik a kocsmaajtó...' ,ami harmadjára már úgy hangzott, hogy:' Kocsmára nyílik az utcaajtó..'. Csak egy csöppet néztek minket hülyének és Adamék úgy sem értették. De nekünk ez mindegy.
Odaértünk Lilihez, elköszöntünk és mentünk tovább Dettihez. Az ajtóban Detti a nézésével közölte, hogy szeretné felvinni Tommyt, szóval én mindent megteszek, hogy ebben segítségére legyek.
- Bejöttök inni valamit?
- Én szívesen innék egy kávét.
- Szerintem Adam és én még sétálunk egy kicsit. Igaz Adam? -miután a 'nemleges választ nem fogadok el' nézéssel néztem rá, felfogta, hogy miről van szó.-
- Persze, igen. Mi sétálni szeretnénk, de te nyugodtan igyál egy kávét.
- Biztos nem baj? -kérdezte Tommy egyszerre Adamet és Dettit.-
- Nekem nem! Van társaságom. -vágta rá Adam.-
- Én meg nem azért kérdeztem mert baj lenne.
- Hát akkor rendben. Majd találkozunk.
- Sziasztok. Jó "kávézást".
- Meg lesz. -vigyorgott Detti, mint egy vadalma. De ez érthető. Álmai pasia épp most megy fel a lakására.-
- Te ugye tudtad, hogy ez lesz? - vetettem Adamre gyanakvó pillantást.-
- Igen. Biztos voltam benne.
- Na és most mi legyen?
- Én, igazából szívesen meginnék egy kávét.
- Hát, nem messze lakok. Iszunk egyet?
- Ezer örömmel.
- Hát, azt le merem fogadni. - elindultunk a lakásomra.-
- Messze laksz?
- Részegen nem vagyok valami jó a távolságbecslésben, de nem vagyunk nagyon messze. Azt hiszem.
- Remélem azért hazatalálsz.
- Biztos. És a legrosszabb esetben is visszatalálunk Lilihez.
- Jók a kilátásaink!
- Ne kötözködj!
- Én nem kötözködök! Na add ide a kezed, nehogy eless. Hogy szedlek össze ha itt elkenődsz a betonon?
- Nem szoktam elesni. Csak akkor ha tudom, hogy valaki elkap. Mert a lányok azt mondták, hogy ha elesek nemcsak kiröhögnek, hanem lefotóznak és felrakják Napiszarra. Jófejek, vagy valami olyasmi.
- Abban biztos lehetsz, hogy én elkaplak!
- Ez édes tőled! De azért nem szándékozom elesni.
- Minden tőlem telhetőt megteszek. - sikeresen megtaláltam a lakást és miután egy kicsit elszerencsétlenkedtem a kulcsokkal, be is jutottunk. Lerúgtam a cipőimet az ajtó mellé.-
- Ez lenne a birodalmam. Érezd otthon magad.
- Nem valami olyasmit mondtál, hogy Vikivel laksz?
- De. De ez az én birodalmam, ő nem vállal annyi házimunkát mint én! Én mosok, főzök és takarítok. Bár a takarítás nem tartozik a kedvenceim közé, ezért Viki abban néha segít meg kivasalja a cuccokat. Ennyi.
- Igazi kis háziasszony vagy.
- Nem. De most felteszem a kávét. -mezítláb végigcsattogtam a nappali parkettáján és a konyha kövén és elindítottam a kávéfőzőt. Jó végre itthon lenni. És sürgősen át kell öltöznöm.
- Adam! -kiabáltam kifelé a konyhából.-
- Igen?
- Tervezed, hogy visszamész a szállodába?
- Miért?
- Mert akkor neked is keresek valami kaját.
- Nem gond, ha maradok?
- A legkevésbé sem! De megtennéd, hogy bekapcsolod a laptopot. Ott van az asztalon.
- Persze. -bementem a hálószobába és előrángattam a szekrényből az egyik rövidnadrágomat, ami szó szerint rövid. Dettinek az a véleménye, hogy az egy boxeralsó. Pedig nem az. Az egyik kedvenc pólómat szedtem elő. Egy hatalmas, rózsaszín, félvállas pólót, ami a combon közepéig ér.-
- Ahh.. így már sokkal kényelmesebb! Na nézzük meg, hogy mit eszünk.
- Valami édeset.
- Okés.
- Várj meg. -bevártam Adamet és a hűtő felé vettem az irányt. Nem sok minden volt most benne, de megakadt a szemem a gyümölcssalátán. Kivettem a pultra és én is felpattantam a kávéfőző mellé.-
- Kész a kávé!
- Fantasztikus.
- Akkor majd később esszük a gyümölcssalátát.
- Rendben és most kapok kávét?
- Tessék. Cukrot, tejet kérsz?
- Igen. -lemásztam a konyhapultról és a hűtőbe dugtam a fejem. Az egész hűtőt átkutattam, de a tej sehol. Mikor már feladtam volna, akkor veszem észre, hogy már ott van az asztalon, de, hogy hogy került oda arról fogalmam sincs.-
- Meg is van.
- Remek. -megittuk a kávét és a kanapéra telepedtünk. Én nekiestem a gépemnek és felmentem Facebookra, hogy bejelöljem a glamberteket, akikkel a metrón találkoztunk.-
- Neked van Facebook-od? Mert akkor ott tudnánk beszélgetni, majd ha visszamentek.
- Nincs. Vannak nagyon ijesztő emberek, akik miatt töröltem magam.
- Ha én minden olyan ember miatt törölném magam akkor már több százszor is törölhettem volna magam.
- És neked van Twittered?
- Nincs. Én a megszokások rabja vagyok. Először a Facebookra is olyan nehezen tudtak rábeszélni.
- Oh.....-kínos csönd.-
- Csináljunk neked egy olyan fiókot amiben csak velem beszélgetsz. Mit szólsz?
- Okés.
- Akkor a fedőneved.....
- Na, találj ki valamit.
- Mitchel....... Igen. Csak így simán. Mitchel. Erről nem gondol senki semmi különöset.
- Nekem rendben van.
-Akkor csináljuk. Név?
- Te is tudod.
- Születési idő?
- 1982.....
- Én is tudom.
- E-mail? Írd be te. -bepötyögte.-
- Neme?
- Férfi.
- Most az adatlap.
- Nem kell. Úgyis csak az üzenetek a lényeg.
- Akkor kész is a privát beszélgetési módszerünk.
-Kész ám. Bejelölted magad?
- Igen. És te majd lájkolod a képeimet.
- Természetes.
- Nincs kedved bemenni a hálóba tévézni és megenni a salátát?
- De van. -bementünk és én bevetettem magam a takaróm alá. Adam pedig befeküdt mellém. Alapesetben totál zavarban lettem volna, de a pia sokat segít. Határozottan oldja a feszültséget! Ahogy bekapcsoltuk a TV-t rájöttem, hogy vele nem tudok magyar csatornákat nézni és csak azok vannak. -
- Hallgatunk zenét, mert gondolom a magyar filmekből nem sokat értenél. Vagy nézzünk DVD-t?
- Először egy kis zene aztán meg egy film. Oké?
- Oké. - Adam nem figyelt oda és leette magát. Én úgy kiröhögtem, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlen.-
- Fantasztikus!
- Gyere, adok egy pólót.
- Nem akarok kötözködni de nem hiszem, hogy egy a méretünk.
- Még nem mondtam, hogy szeretem a pasicuccokat? Olyan kényelmesek a hatalmas pólók.
- Hát jó. -előszedtem egy fehér trikót és egy hatalmas, fekete feliratos pólót.-
- Melyik legyen?
- A fehér.
- Nesze. -dobtam a fejére.- Az ingedet meg add ide, mert a barackfolt nem jön ki ha beleszárad.
- Egy perc. -kezdte gombolni az ingét, én pedig a fürdő felé indultam-
- Gyerünk vetkőzz!
- Csak egy szavadba kerül.
- Ha átvetted akkor idehozod?
- Itt is van. -jött be Adam a fürdőbe.-
- Hmm.... egész jól áll. Visszamész addig, vagy megvárod amég kimosom?
- Megvárom. Tettszik a kádatok. Jó nagy. -ült le a kád szélére.-
- Az. Jó nagy. Már ültünk benne négyen is. Fürdőruhás buli.
- Jól hangzik.
- Az is volt! Na tessék. Kész is van. Tiszta és friss.
- Akkor visszamegyünk?
- Nem! Úgy terveztem, hogy itt maradunk! -válaszoltam kissé cinikusan.-
- Nekem itt is tetszik.
- Akkor nyugodtan maradj, de én mentem. -elindultam befelé és elkezdtem berázni a takarót a huzatba mikor Adam hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam.- Te meg mit csinálsz?
- Kiérdemlem már azt a valamit?
- Te úgy gondolod, hogy igen?
- Szerintem, már igen. És szeretném valamivel meghálálni, hogy itt maradhatok éjszakára.
- Mindenkinek így hálálkodsz?
- Nem. Így csak a számomra nagyon különleges embereknek.
- Akkor gyere. - lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát és közelebb húztam, ő pedig megcsókolt. Olyan óvatosan ért hozzám mintha attól félne, hogy összetör. Pár percig csak álltunk egymást szorítva, amikor csengett a telefonom. - Fel kell vennem.
- Rendben. -kimentem a nappaliba. A telefonom az asztalon volt és a képernyőjén Jessy képe villogott. Miért is gondolkoztam el azon, hogy ki hívhat? Senki más nem állna neki hívogatni éjszaka csak Jessy. De szeretem ezt a lököttet.-
- Na, csá. Mi a probléma?
- Csak azt akartam megtudni, hogy egyben vagy-e még?
- Totál. Na, ha csak ennyi, akkor én mennék aludni. Majd holnap mesélek.
- Oké. Menj csak! Jó éjt!
- Szeretlek!
- Én is téged. Te részeg idióta!
- Na szia.
-letettem a telefont és visszamentem a szobába. Adam már az ágyban feküdt.-
- Nem baj, ha máskor nézzük meg azt a filmet? Még aludni is kéne.
- Dehogy. Gyere. -befeküdtem Adam mellé, aki abban a pillanatban ahogy lefeküdtem teljesen odabújt hozzám. Meghalok milyen édes!! Fölém hajolt és újra megcsókolt. Közben kikapcsoltam a TV-t. Szinte teljesen sötét lett. Éppen csak az arcát láttam a félhomályban. Őszintén nem tudom meddig voltunk így és, hogy hogy kerültünk abba a helyzetbe. Mert mikor egyszer csak feleszméltem akkor már teljes mértékben rajtam feküdt. Nem mondom, hogy nem élveztem, de ezúttal nem a telefon, hanem én voltam az, aki megtörte a pillanatot.
- Hé, Adam....
- Igen?
- Valamit mondanom kell.
- Na mi az? -mondta miközben a nyakamat csókolgatta.-
- Én nem vagyok olyan lány, akit ilyen egyszerűen megkapsz.
- Ezt fejtsd ki bővebben.
- Ez nekem nem okés így, hogy nem is ismerlek. Csak idejössz és nem tudok neked nemet mondani.
- Nem is kell.
- De igen. Kell. -eltoltam magamtól és a konyhába mentem. Ő pedig utánam.-
- Most meg mi a bajod?
- Nem tudom én se. Te egy iszonyat jó pasi vagy és iszonyat édes! De nem megy. És az a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy miért. - Adam mosolyogva odajött hozzám és megölelt.-
- Te lökött vagy és még részeg. De ha nem akarsz ma semmit, akkor ma nem is fog történni semmi. Ha neked úgy jobb, akkor előbb ismerjük meg egymást. Ha más nem is lesz belőle legalább lesz egy nagyon dögös, őrült, új barátom. Na mi a véleményed?
- Az, hogy túl jó vagy ahhoz, hogy igaz legyél.
- De azt meg neked kell tudnod, hogy tartozol nekem meg Tommynak egy városnézéssel.
- Rendben. Eszünk csokit?
- Persze. Megérdemeljük a ma este után.
- Akkor várj. Mert a második polcot csak a pultról érem el.
- De pici vagy. Mond, hogy mit vegyek le, majd én leveszem.
- Majd én tudom, hogy mit veszek le. Van itt vagy nyolc fajta csoki. Te milyen fajtát szeretsz? Van itt sima, mogyorós, epres, valamilyen likőrös, meg pattogóscukros. Meg még egy csomó másfajta is.
- Jó sokféle csokid van.
- Mindennél jobban imádom a csokit. Kiskorom óta amikor valaki a családból vagy a barátaim közül nyaralni megy az hoz nekem valami csokit ajándékba. Tudják, hogy nagyon édesszájú vagyok.
- Ez aranyos.
- Na, milyet kérsz?
- Te milyet eszel?
- Pattogóscukros. Ez a kedvencem a töltöttek közül.
- Akkor én is megkóstolom.
- Te még nem ettél ilyet?
- Még nem.
- Nem tudod, hogy eddig mit hagytál ki. Aztán van még egy kis torta a hűtőben. Vikinek tegnapelőtt volt a szülinapja. És ha nem haragszol meg akkor elmondom, hogy Viki a 'Nem mondhatsz nemet a szülinapomon' szöveggel vett rá, hogy kísérjem el a koncertre.
- Amúgy el se jöttél volna? - nézett rám.-
- Mivel Viki ezt reklámozta nekem hónapok óta, így már eléggé kíváncsivá tett. Úgyhogy lehet, hogy elmentem volna úgy is, de nem vagyok benne biztos.
- Szóval Viki az, aki szerencsét hozott nekem.
- Meg a szülinapja. De a legjobb, hogy maradt torta.
- Milyen torta?
- Dupla csokis.
- Jól hangzik.
- Fuuuh. Mennyit zabálok ma össze-vissza. Ez az egyetlen bajom a részegséggel, hogy mikor kezdek józanodni akkor olyan éhes leszek. -ültem le a pultra.-
- És ezzel mi a baj?
- Az, hogy soha nem fogok úgy kinézni ahogy akarok.
- Mit akarsz változtatni magadon?
- Nem tudom. Fogyni akarok, mert karácsonyra úgyis felszedek vagy 10 kilót.
- Hova akarsz te fogyni?
- Csak nem tetszek magamnak. De mindegy. Mondhatok bármit. Te nem úgy látsz engem ahogy én magamat.
- Te pont jó vagy így ahogy vagy és én sem vagyok egy Mr. Tökély.
- Te hülye vagy! Veled semmi baj sincs.
- Ezt én is mondhatnám neked.
- Na jó. Lapozzunk. Tessék. -tartottam egy kocka csokit Adam szája elé.- Ezzel zárjuk le a témát. Amég eszel addig legalább csöndben leszel.
- Rendben, de nem félsz, hogy megharaplak?
- Nem tennéd meg.
- Igaz. De....-kivette a kezemből a csokit és most ő tartotta elém.-...előbb te.
- Miért?
- Csak mert.
- Ha te ezt szeretnéd. -megfogtam a kezét és a számhoz emeltem. Elvettem a csokit és csak a szórakozás kedvéért lenyaltam az olvadt csokit az ujjáról.-
- Na, ez nagyon gonosz volt.
- Miért?
- Most közölted, hogy nem kaphatlak meg ilyen egyszerűen és most csinálsz egy ilyet. Ez olyan dögös volt, hogy kínszenvedés mikor utána eszembe jut, hogy 'egyenlőre csak barátok'.
- Tudom.
- Kis egoista.
- Hallod? -kinyitottam a számat és hallani lehetett ahogy a cukor pattogott. Olyan vicces.-
- Ja.
- Te nem eszel?
- Én inkább megvárom a tortát.
- Akkor előszedem. Kérsz rá tejszínhabot?
- Igen, kérek.
- Mekkora szeletet kérsz? Vennél elő két tányért? Ott vannak az alsó szekrényben.
- Megvan. De itt csak egy lapos tányér van.
- Upsz. Már el kéne mosogatni. Akkor nem gond ha osztozunk?
- Dehogy.
- Akkor vágok egy jó nagy szeletet.
- Ez nagyon jól néz ki!
- Köszi. Én csináltam.
- Tudsz főzni?
- Hát, egy ideig úgy volt, hogy otthon maradok és én leszek az új kisfőnök az éttermünkben.
- Van éttermetek?
- Igen. Az volt anya és apa álma, hogy nyitnak egy közös éttermet és ők ezt meg is valósították. Ők a példaképeim. Nagyon hiányoznak. De a sulit nem hagyhatom itt.
- Nekem is mindig hiányzik a családom ha nincsenek a közelben.
- Mondjuk nekem az is nagyon fura volt először, hogy nincs mindig valaki a körülöttem. Egy nagycsaládban megszokja az ember a nyüzsgést.
- Nagy családod van?
- Hát, ugye anya, apa és öten vagyunk testvérek.
- Öten?
- Igen. Van egy nővérem, egy húgom és két öcsém.
- Jó sokan vagytok.
- Aham... -egy pár pillanatra mind a ketten elgondolkoztunk. Végül én törtem meg a csendet. Ismét...-
- Felrázod a tejszínhabot?
- Persze. Add ide. -fogalmazzunk úgy, hogy ez a jelenet elég furán nézett ki.-
- Oké, elég lesz már. - egy nagy adag habot fújtam a tortára és a fiókba kezdtem kutatni két villa után.-
- Tessék, nyisd nagyra a szád.
- Nem lesz ez kicsit nagy? Ez egy fél szelet torta.
- Hát,.....nekem ilyen nagy van. - Adam éppen nyitotta a száját amikor én fogtam és az egészet az arcára kentem. Én magamba fojtottam a nevetést, ő pedig pókerarccal nézett rám.-
- Öhmm...Adam. Van egy kis torta az arcodon.
- Na ne mond. Észrevettem.
- Várj egy kicsit. Neked is van valami az arcodon. -elkapta a tejszínhabos flakont és telefújta az arcom habbal.
- Te szemét!!!!!
- Te kezdted!
- Igen. De az nem vicces, ha te csinálod!
- Ohh! Bocsi.
- De ugye te nem haragszol?
- Még nem döntöttem el.
- És ha adok egy puszit, hogy kibékítselek?
- Beszélgethetünk róla. - Adamet az övcsatjánál fogva húztam közelebb és egy kis, visszafogott puszit adtam a szájára.-
- Ez volt a kibékítős puszi?
- Tiszta ragacs vagy. Mit hittél?
- Hát.......valamivel többet.
- El sem tudom mondani, hogy most mennyire cuki vagy így tiszta tortásan. Kérsz inni? Van kóla meg gyümölcslé.
- A kóla jó lesz.
- Te már álmos vagy?
- Miért?
- Mert én még kicsit sem. Még most is táncolhatnékom van.
- Akkor táncolj.
- Ja, hogy jót röhöghess?
- Nem röhöglek ki.
- Persze. Kicsit sem vicces egy tejszínhabos idióta, aki a konyha közepén táncol. Áhhh, kicsit se.
- Oké. Tényleg vicces lenne.
- És le akarok tusolni. Olyan koszosnak érzem magam ettől a habtól.
- Most, hogy mondod, én is. És rajtam torta is van.
- Akkor letusolok. Utána meg te. Jó?
- Szerintem jobb lenne együtt.
- Szerintem meg nem. Na megyek. Addig azt csinálsz amit akarsz, csak az ágyat kerüld el csokisan.
- Rendben. - kerestem új pizsamát és vettem elő törölközőket. Olyan jó végre beállni a jó forró víz alá. Már tudom, hogy ez hiányzott. Mindig ez a napom fénypontja. Azt az egyet sajnálom, hogy nem állhatok most itt egy órát. Adam már biztos unja a várakozást, úgyhogy sietni kéne. Gyorsan lesikáltam a sminket a fejemről és kész is vagyok. Kimegyek a nappaliba. Adam ott áll a szekrény előtt.-
- Kérdezhetek?
- Nyugodtan.
- Találtam itt egy képet a sarokban. Ki ez a srác itt veled? Ha nem túl személyes a kérdés. -odamentem és elvettem a képet. A jókedvem abban a pillanatban elszállt, ahogy ránéztem a képre. Szerintem ezt Adam észre is vette. - Valami rosszat kérdeztem?
- Nem. Semmi gond. Hát.......ez a srác. Életem legnagyobb hibája volt.
- Pedig boldognak tűnsz. Mi történt?
- Azt hittem, hogy ő a páncélba öltözött lovagom, de rá kellett hogy jöjjek, hogy csak egy alufóliába tekert szemétláda.
- Ohh....sajnálom.
- Ne sajnáld. Ha nem így alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy most téged sem ismernélek.
- Hát, az szörnyű lenne mind a kettőnk számára.
- Igen. Az szörnyű lenne. Na menj tusolni. A szennyestartón van a törölköző. És ha akarod utána megmasszírozom a hátad. Kiengesztelésképpen amiért összekentelek tortával.
- Már alig várom! - miután Adam bement a fürdőbe én a hálószobába mentem és leültem a földre a szekrény elé. A kép amit Adam talált akkor készült mikor Horvátországban nyaraltunk az akkori barátommal, Balázzsal. Ez még az előtt volt mielőtt minden elromlott volna. Azóta mióta szakítottam vele rendszeresen zaklat. Nehezen viseltem eleinte, de itt vannak nekem a lányok. Ők azok, akik mindig fel tudnak vidítani.
Alig pár percen belül Adam is kész volt. És egy szál törölközőben jelent meg a szobában.-
- Elly. Véletlen egy gatyát nem tudnál adni, mert az enyém vizes lett.
- Egy perc és utánanézek. -egyszer mind a négyen kaptunk Dettitől egy-egy alsógatyát, mindre fekete alapon színes kalocsai virághímzés minta van nyomtatva. Az ajándék lényege az volt, hogy egy pasinak kell adnunk. De nem csak úgy egy jöttmentnek, hanem valaki olyannak, aki nem 'csak egy' pasi. Ha ez nem sikerül 30 éves korunkig akkor vénlányok maradunk. És Adam határozottan nem csak egy pasi. Úgyhogy ő megérdemli. Még most sem tudom elhinni, hogy Adam Lamberttel buliztam és most itt van a lakásomon. A nővérem most biztos azzal piszkálna, hogy a világon minimum 3millió férfi van és én kifogtam egy meleget. De a megfigyeléseim szerint nem mondanám teljesen melegnek. Mert ha ő totál meleg, akkor én vagyok totál férfias. De én nem vagyok az!- Meg is van!
- Köszönöm. Mindjárt jövök csak felöltözök.
- Siess. Már álmos vagyok.
- És mi lesz a hátammal?
- Mit szólsz a holnap reggelhez?.............Vagy majd valamikor. -tettem hozzá nagyon halkan.-
- Megegyeztünk. Már én is kezdek fáradni.
- Amúgy jó, hogy átkiabáljuk a fél lakást. A szomszédok biztos megdicsérnek holnap. - kiabáltam a fürdőszobába Adamnek.-
- Ne zavarjon. És már van valami programod mára?
- Vennem kell egy üveg pezsgőt Jessynek.
- Miért?
- Fogadtunk. Ja, és tartozok nektek egy városnézéssel.
- De az ráér délután is.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Mondjuk én soha nem vagyok másnapos.
- Én igen.
- Akkor holnap majd jól kiröhöglek.
- Rossz vagy!! - jött be Adam a szobába és feküdt mellém.-
- Azt kell mondjam, hogy neked jobban áll mint nekem.
- Köszi. Te nem mosod le a sminked?
- Már lemostam.
- Te jó ég! De szép vagy.
- De édes vagy. Amúgy te minek sminkeled magad? Szerintem sokkal jobb anélkül!
- Nem is tudom. Egyszer elkezdtem, aztán mindenki azt mondta milyen jól áll és megszoktam.
- Pedig így sokkal szebb a szemed!
- Igazából, te tök kedves vagy csak jól leplezed.
- Jó az észrevételed. Ha az emberek észreveszik a kedvességed, utána el is várják. Én nem akarok mások elvárásai szerint élni. És te hogyhogy engem választottál?
- Nem tudom. Csak úgy.
- Az ember nem 'csak úgy'-ra választ ki valakit.
- Hát, mikor felmentem a színpadra, akkor te voltál az első a tömegben akire felfigyeltem. És nem mellesleg az összes dalt fújtad kívülről.
- Ez Viki is lehetett volna. Miért nem őt választottad?
- Ne vedd sértésnek, de rajtad láttam, hogy őrült vagy.
- Ez már valamivel hihetőbb válasz. Na mostmár tényleg aludjunk. - adtam Adamnek egy jóéjtpuszit, bebújtunk a pihe-puha takaró alá és mire a fejem párnát ért én már aludtam is.
Ez egy remek nap volt! És a holnap is az lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése